Fidellel egy spanglit szívni - Ocho Macho

Ocho Macho: El mundo fantastico | Az Ocho Macho: El mundo fantastico című lemeze minőségi bulizenét kínál. A zenekar tagjai nem is akarnak mást tenni, csupán szórakoztatni. És ezt a küldetést maximálisan teljesítik. Az album téli depresszió ellen kifejezetten ajánlott!

„Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát” – a Heaven Street Seventől kölcsönvett szavakkal jellemezhetjük leginkább az Ocho Macho: El Mundo Fantastico című bemutatkozó albumát. A latin dallamokkal azonban több stílus is keveredik, leginkább a reggae, helyenként azonban a rock, a ska és a punk stílusból is merít a szombathelyi együttes.

Hogy senki se felejthesse el, hogy a zenekar honnan származik, dalba is foglalták ezt a várost. A Savaria Kingston Town életöröm a javából, és a nyolc macsó le sem tagadhatná, hogy szeretnek zenélni. Ebben csendül fel az album egyik legjobb sora: „A zene a drogom, használni is fogom”. A lemez szövegei azonban nem cövekelnek le egy nyelvnél, könnyen elcsíphetünk a magyaron kívül spanyol és angol részleteket is.

Az El mundo fantastico, amely egyben a lemez címadó dala is, egy nem is annyira fantasztikus világba kalauzol el minket. Habár a hangzása vidám, de a szövegre ez már kevésbé igaz. Csupán pár sorból áll a szám, ami egyébként sok spanyol nyelvű sláger bevett szokása… ebből kicsit merészen azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az Ocho Macho jó úton halad a sztárság felé. Viszont az El mundo fantastico kapcsán kérdéses, hogy olyan fantasztikus-e egy olyan világ, melynek a zárása ez: „todo lo que destruye la illusion”.

Ezzel szemben a Moonlight c. dalban a holdfényben sétálhatunk, egy kellemes estén. A reggaes dallamok csak a szám végére váltanak át örömzenébe, de akkor úgy teszik, hogy ember legyen a talpán, aki nem akar azonnal elindulni, bulizni… vagy egy Ocho Macho koncertre.

Nem lenne helyes vitatni a Viva Cuba érdemeit, ami angol verzióban is szerepel az albumon. Mégis van benne egy dolog, illetve sor, amit nem lehet szó nélkül hagyni: „Isten hozott nálam öcsém, ez a Cuba világ”. Ganxta Zolee és a Kartel Való világát idézi: „Isten hozott nálam öcsém, ez a való világ”. Nem tudni, hogy szándékos-e ez az átemelés vagy sem, de mégis minden alkalommal Ganxta Zolee dala jutott eszembe. És az ilyen mértékű hasonlóság nem feltétlenül előnyös egy dal számára.

Zeneileg a Congo Jamma a leginkább magával ragadó, vagyis inkább táncba hívó. Az Ocho Macho egy latin-amerikai fiestán is helytállna ezzel a dallal. És az A donde vas-szal sem vallanának szégyent a fiúk.

A latin partyt csak egy dal lassítja le, ez a Jó nekem. És habár már unásig ismeri mindenki a jól bevált „yo, yo, yo” sorokat, itt mégis illik a dalhoz, és nem teszi elcsépeltté azt. A Jó nekem illik az albumra, habár a lemez által megjelenített egységből kirí. De szerencsére nem töri meg, csupán megmutatja a zenekar másik oldalát is. Színvonalas lassú dallal állunk szemben. A reggae életérzése („Az öreg raszta tanítja: everything’s alright”) némi kétkedéssel és realizmussal karöltve köszön ránk.

„Félek attól, hogy egyszerűen éljek” – szól a Hol van Babylonban. Nos, az Ocho Macho zenéje, pont ettől a félelemtől szabadítja meg a hallgatót.

Mert ezek a dalok nem akarják megváltani a világot, nincsenek benne nagyon mély vagy elvont gondolatok, csak a maga egyszerűségében szórakoztatnak, és jókedvre derítenek. Ennél többet pedig nem is várunk az Ocho Machotól, mert az El Mundo Fantastico c. album elegendő mosolyt csal az arcunkra ahhoz, hogy kibírjuk addig, míg újra sütni fog a nap, és nyár lesz. Például ezzel a dalszöveg részlettel: „Az öreg gengszter from New York City leült Fidellel egy spanglit szívni. Megbeszélték együtt mi az Amerika szarság. In Cuba No Jeans No Mcdonalds. Csak maradjon meg nekünk a Chico Latino a Buena Vista és az Ocho Macho.”

Anikó

A MyMusic értékelése: 8/10

Ocho Macho: El Mundo Fantastico (CLS Records, 2009.)

01. El Mundo Fantástico
02. Hol Van Babylon
03. Viva Cuba
04. Moonlight
05. Savaria Kingston Town
06. Equator
07. Jó Nekem
08. Congo Jamma
09. A Donde Vas
10. Viva Cuba (english)

cimkék
- lemezkritika, Ocho Macho

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább