Hozza a teljesítményt - Grand Mexican Warlock

Végre, már nekünk is van szupergroupunk! Bár kevésbé híres, talán kevésbé egyedi, de legalább a miénk. És első debütáló albumukkal hozza azt a teljesítményt, mint bármelyik világhírű társa. Íme, a magyar Gran Mexican Warlock bemutatkozó albuma, az Aeons.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Grand Mexican Warlock
kapcsolódó cikkek

A Grand Mexican Warlock (Nagy Mexikói Boszorkánymester) azon zenekarok közé tartozik, melynek, ha feldereng előttünk a neve, még a szomszéd Luca néni kristálygömbjét bűvölve sem tudnánk kitalálni, mégis milyen stílust játszanak. Éppen ezért, most tiszta vizet öntünk a pohárba. Senki ne gondoljon tequila szagú grindcore zúzásokra disznóvokállal, vagy a norvég fenyvesekből szalajtott, black metalt játszó vikingekre. Ugyanis a GMW, minden túlzás nélkül állítható, a magyar rock szcéna szupergroupja. Akárcsak pepitában a Them Crooked Volture, melynek tagjai, többek közt Dave Grohl, Josh Homme és John Paul Jones, akik összeültek csak úgy viccből, és összerittyentettek egy egészen kellemes kis albumot.

A GMW tagjai is már jól bejáratott együttesekből verbuválódtak össze, így az Idorus Szabó László, Reich Tamás a Subscribe-ból, Somló Dániel az Esclin Syndo-ból, Hegyi Áron a Jazzékielből, valamint Bodóczy Zoltán és Mohácsi Mátyás alkotják a nevezett banda alappilléreit.

A dolog pikantériája, hogy a GMW első lemeze nem igazán hasonlítható egyik említett banda stílusához sem, mégis mindegyikből csempész egy leheletnyit. Kategorizálni sosem hálás feladat, s maguk a tagok is általában utálják, ha valahová kénytelenek bedobozolni magukat, de a hallgatónak mégis csak az ad valamilyen támpontot, ha kap valami konkrétumot. Így önkényesen a pszichedelikus-post rock címkét aggatnám a formációra.

Mert van itt kérem minden! A GMW vegykonyhájában a tagok épp a megfelelő arányban kevertek össze egy kis Led Zeppelint, The Mars Voltát, Dream Theater-t. De, bár hiába a korrekt arányok, a lemeznek megvan az a gyermekbetegsége, hogy egy üveg vörösbor mellett túl sok áthallásunk támadhat más bandákra: „Te Jocó, mintha ezt a riffet már hallottam volna valahol!”. Reménykedünk persze, hogy ezt kinövik, és még több egyediséget sikerül belecsempészniük a második utódba.

De térjünk rá pár mondat erejéig konkrétabba a lemezre!

Az album első fele mondható a lendületesebbnek, míg a második fele inkább melankolikusabb vizekre evez jazzes elemekkel, mint például a záró szám a Dusk. De nem kell aggódni, itt sem fordul teljes unalomba a dolog, hiszen a pihentető akkordok is tartogatnak legalább annyi kraftot, mint például az egészen különleges induló Mirror Syndrome vagy a nyakizom tornáztató Serpentine. A számok se nem túl hosszúak, mint ahogy azt egy-egy post-rock banda gigantikus opuszainál már megszokhattuk, se nem túl rövidek, bár a lemez egy hajszálnyival lehetett volna rövidebb, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Összegezve: Bár a Grand Mexican Warlock debütáló lemeze egy kicsit egysíkúra sikeredett, azért egy igen tisztességes anyagot tettek le az asztalra. A műfaj kedvelőinek minden bizonnyal ízleni fog ez a hazai csemege, és várjuk tőlük a következő fogást.

A MyMusic értékelése: 10/7

Grand Mexican Warlock: Aeons (Mamazone, 2010)

1. Dawn
2. Inner Turning Vibes
3. Serpentine
4. Constellations
5. Mirror Syndrome
6. Sideless Rivers
7. Gravity Pin
8. Reborn with the Sun
9. Aeons
10. The Soaker
11. We Disappear
12. Dusk

Drakulady

cimkék
- Grand Mexican Warlock, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább