3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. február 8. | -gabriella-

Isten Háta Mögött szerint a leányzó fekvése

Copyright:

Isten Háta Mögött: Ű | 2010 végén jelent meg az Isten Háta Mögött sorrendben negyedik lemeze, amely szimplán az Ű címet viseli. Voltak már előzményei annak, hogy ez az album egy teljesen új irányvonal mentén fog haladni. Erről próbált meggyőzni mindenkit a megjelenés előtt kiszivárogtatott Közkút című szám is, amiről gyorsan kiderült, hogy csak egy poén, és a korongon meg sem található. Változni jó, szép és érdemes!

Az Isten Háta Mögött 1999 óta létező zenekar, mégsem ismerik olyan sokan. Talán ez annak tudható be, hogy idáig inkább a rockzene egy olyan vonalán mozogtak, amely nem túl népszerű hazánkban, vagy ha lehet mondani, még csak szűkebb réteget érdekel. Szélesebb körökhöz talán a Jósolni bélből című számukkal tudtak eljutni, már ha akartak egyáltalán. De most itt a legújabb, negyedik albumuk, az Ű, mellyel jelentősen nagyot nyitnak.

A lemezen 8 szám található, mondhatni nem vitték túlzásba: az össz. játékidő 40 perc. Fontos változások voltak zenekaron belül is, ugyanis Bokros Csaba (gitáros-billentyűs) kilépése után az Esclin Syndoból ismert Sándor Dániel csatlakozott hozzájuk, így kerülhetett be az elektronikus zene is a képbe, ami azt kell, hogy mondjam, nem tett rosszat a számoknak. Sőt! Mindegyik dalról süt, hogy a tagok képzettek zeneileg, ismerik a saját szcénájukon belüli más zenekarokat. Ebből persze nem szeretném azt kihozni, hogy esetleges nyúlások lehetnek, de tény, hogy van olyan szám a lemezen, ami dallamilag ismerős lehet valahonnan.
Az új irányvonalat a már említett Jósolni bélből című számhoz lehetne hasonlítani. Az album egy kerek egészet alkot, a hangulata pedig teljesen rendben van, ettől függetlenül gondolom azt, hogy az Isten Háta Mögött élőben jó igazán, és nem otthon hallgatva. Ezt erősíti az a tény is, hogy a nyolc dalból, három szám van csak 4 perc alatt, a többi mind bőven felette jár, ami picit unalmassá teszi egy olyan ember számára, aki mondjuk nincs olyan mértékben elragadtatva a kitartott gitárszólóktól, vagy az egyéb zenei megoldásoktól. Lehet, jobb lett volna ezeket a játékokat meghagyni az élő fellépésekre, mert a kevesebb néha több.

Hallhatóak slágergyanús, rádióbarát, sokak számára befogadható szerzemények, ilyen például a nyitó dal, a Hídavatás és a Sakter-metszés, ami a régi idők alternatív zenéire hajaz, legalábbis a hangulata mindenképpen. Fontos kiemelni a szöveget, amely Pálinkás Tamás, alias Palika nevéhez köthető. Jó párszor meg kell hallgatni a lemezt, hogy egyáltalán megértsük, miről is van szó, hiszen helyenként a zene picit elnyomja az éneket, valamint sokszor nagyon magasak és elnyújtottak az énekhangok. Nincs ezzel gond, csak nagyon kell koncentrálni. És grátiszban hozzájárul még az, hogy a szövegvilág elég elvont, így rengeteg értelmezési mód lehetséges.

Tartalmilag sokrétű az album. Van például erotikusabb dal (Szerető), és olyan is, ami lemez meghallgatása után agyunkban mélyen gyökeret verhet. Az Áttelelés, ugyanis a számban énekelt, „Maradj még, ez csak áttelelés” refrén baromi addiktívan hat. Ha majd a buszon beugrik ez a sor, ne lepődj meg! Részegen is kiválóan énekelhető.

Összességében ez egy jó album. Aki szereti a rockot, annak mindenképp ajánlom, de ha valaki nem túl rocker, de kellően nyitott zeneileg, akkor ő sem fog csalódni! Az eddig kitaposott úton haladnak, mégis kicsit más hozzáállással, mint idáig. Ami viszont ennél érdekesebb lesz, hogy a következő lemezre mennyit tudnak majd fejlődni, és mit tudnak kamatoztatni abból, amit ez az új kezdet hozhat nekik. Csak drukkolni tudok!


MyMusic értékelés: 8/10

Isten Háta Mögött: Ű (Twelvetones Records, 2010)

Tracklist:
1. Hídavatás
2. Alig akarom
3. Várj, íg felkel majd a nép
4. Áttelelés
5. Sakter-metszés
6. Szerető
7. A leányzó fekvése
8. Mindenki áll

-gabriella-

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky