3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. január 31. | Anikó

Amire manapság a Quimby épít

Copyright:

Quimby: Kicsi Ország | A Quimby tavaly év végén – öt évvel a Kilégzés c. című legutóbbi stúdióalbum után – új lemezzel jelentkezett, mely a Kicsi Ország címet kapta. Az album is egy kicsi, nosztalgikus ország, hiszen 17 dalon keresztül idézi meg az eddigi Quimby albumok hangulatát.

Az új Quimby album olyan, mint a népmesében szereplő lány: hozott is, meg nem is. És hasonló helyzetben van a hallgató, mert jó is ez a lemez, meg nem is.

Félreértés ne essék, a Kicsi Ország a tavalyi év top5 magyar albumába simán beletartozik. Mégis valami hiányzik belőle, valami miatt nem lett „tökéletes”.

Aki magát Quimby rajongónak tartja (például én is), az bizonyára nagyon várta a Kicsi Országot. És elég magas követelményeket támasztott önmagában ezzel a lemezzel szemben. Mindig öröm marad, hogy megjelent az album, de sajnos sem első, sem sokadik hallgatáskor nem éreztem azt, hogy ütött volna. Vagy egészében megadta volna a jól megszokott Quimby élményt, azon kívül, hogy rengeteg dal hasonlít valamelyik régebbi számra. Ami ugyanúgy a fenti kategóriába illik, hiszen szeretjük ezeket a régi dalokat, de nem feltétlenül vágyunk „ismétlésre”.

Lehetne értekezni arról, hogy az előző stúdióalbumtól eltelt időben a Quimby az ország legjobb koncertzenekarává, illetve a Kispál és a Borz feloszlása után a legnépszerűbb alterzenekarrá nőtte ki magát. Dicséretes teljesítmény, meg is érdemlik. Másrészről viszont arról is lehetne írni, hogy az a megfáradtság, ami többé-kevésbé a Kispál búcsújához vezetett, hasonlóképp érezhető a Quimby albumán is. Illetve szól mellettünk egy hatalmas érv: hogy még tudnak új számokat írni. És talán az élő fellépések extatikus élményének köszönhetően mondhatjuk erre az albumra is, hogy nagyon fog hatni a koncerteken, noha a dalok lemezről annyira nem felzaklatóak.

A Quimby 17 dalban próbálja különösebb koncepció nélkül meggyőzni a hallgatót valamiről. Leginkább arról, hogy tud még jó és egyedi dalokat írni. Akinek elég Kiss Tibi búgó, mélabús hangja a zenei élvezethez, az tökéletesen meg lesz elégedve az albummal. Aki többre vágyik ennél a szerelemnél, abban viszont támadhatnak kérdőjelek. Ennek szemléltetésére a Cukrot öntök a legalkalmasabb. Mert ez a dal azon túl, hogy Kiss Tibi bársonyos, befelé forduló énjét és éneket nyújtja, mást képtelen nyújtani. Sőt totálisan egyszerű életképet mutat be.

A lemez egyik legnagyobb hiányossága, hogy csak egy Livius dal szerepel rajta. A Leszek ma én a tiéd a legélvezhetőbb, bulizósabb szám. Mondjuk sokat dobhatott volna az összképen, ha még egy-két dal erejéig Livius is szóhoz, dalhoz jutott volna.

A másik slágeres szám a Jekyll és Hyde. Bizarr Quimby hangulat és rengeteg energia belezsúfolva a pszicho sztoriba. „Ettől az elméje azonnal kettévált… Én meg csak drukkolok neki, hogy menjen a kézfogás.” Nem véletlenül kerültek be ezek a dalok már a lemez megjelenése előtt a koncertrepertoárba. A Gekko Boogie átveszi az I’ve got a girl stílusát. Nem a szövegvilág miatt kell szeretni, inkább a ritmuson van a hangsúly. Itt gondolkodtam el azon, hogy ennek a dalnak a célközönsége leginkább a Quimbyt most felfedező tinik lehetnek, az album javát azonban inkább a zenekar dalain felnőtteknek címzik. Talán a rajongók ízlésének való megfelelés is nehéz helyzet elé állítja a tagokat, mert az életkor tekintetében elég változatos a fanok köre. 

A Lepedőország kapcsán egy rémképet nem sikerült elkergetnem, pedig nagyon erősen próbáltam. Ez a dal pont olyan, mint a Republic lemezen a Tóth Zoltán számok. Narratív előadás, egyszerű aláfestés, egy kis „szünet” az album egészéhez képest. Mindenesetre örvendetes, hogy Dodi is megmutatja a hangját.

Az angol nyelvű dalok kevésbé felkavaróak, mint a magyarok. Habár szórakoztató a Turning to the blue története, és a Sail away is kellően szomorkás – elgondolkodtató, de ezeknél a daloknál sokkal kevésbé érezhető az a nyelvi képszerűség, amely a magyar dalok egyik legnagyobb előnye.

Erre próbál építeni a Múló idő is, ami viszont a saját sramli egyszerűségében, leginkább csak egy „giccses kép”, ahogy a szöveg is fogalmaz. Rengeteg leendő koncert kedvenc alapanyag van a lemezen, jól fog szólni az Elvisz a szél, az Ultravaló, a Bolond meg a gyermek vagy a Tébolyda és még lehetne sorolni…

Összességében értékes ez az album, a magyar zenei piacon kiemelkedő színvonalú, csak valahogy megfáradt. Persze jól működik a Quimby-re jellemző egyedi hangzás, és a sorokban elrejtett abszurd képek még mindig képesek magával ragadni az ezek elemezgetésére hajlamos hallgatót. A mindig teltházas koncerteken pedig tökéletesen bele fognak illeni ezek a dalok is az előadás anyagába.

Aki élőben is meghallgatná a Kicsi Országot, az megteheti a Szikra Moziban február 25-26-án!

Anikó

A MyMusic értékelése: 8/10

Quimby: Kicsi Ország (Tom-Tom Records, 2010)

01 Intro
02 Nem volt kulcsom
03 Ultravaló
04 A bolond meg a gyermek
05 A szebbik nem és a rondább igen
06 Sail Away
07 Elvisz a szél
08 Cukrot öntök
09 Turning to the Blue
10 Leszek ma én a tiéd
11 Amit kergetek
12 Tébolyda
13 Lepedőország
14 Gekkó boogie
15 Jekyll és Hyde
16 Kicsi ország
17 Múló idő

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky