3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. január 31. | Anikó

Amire manapság a Quimby épít

Copyright:

Quimby: Kicsi Ország | A Quimby tavaly év végén – öt évvel a Kilégzés c. című legutóbbi stúdióalbum után – új lemezzel jelentkezett, mely a Kicsi Ország címet kapta. Az album is egy kicsi, nosztalgikus ország, hiszen 17 dalon keresztül idézi meg az eddigi Quimby albumok hangulatát.

Az új Quimby album olyan, mint a népmesében szereplő lány: hozott is, meg nem is. És hasonló helyzetben van a hallgató, mert jó is ez a lemez, meg nem is.

Félreértés ne essék, a Kicsi Ország a tavalyi év top5 magyar albumába simán beletartozik. Mégis valami hiányzik belőle, valami miatt nem lett „tökéletes”.

Aki magát Quimby rajongónak tartja (például én is), az bizonyára nagyon várta a Kicsi Országot. És elég magas követelményeket támasztott önmagában ezzel a lemezzel szemben. Mindig öröm marad, hogy megjelent az album, de sajnos sem első, sem sokadik hallgatáskor nem éreztem azt, hogy ütött volna. Vagy egészében megadta volna a jól megszokott Quimby élményt, azon kívül, hogy rengeteg dal hasonlít valamelyik régebbi számra. Ami ugyanúgy a fenti kategóriába illik, hiszen szeretjük ezeket a régi dalokat, de nem feltétlenül vágyunk „ismétlésre”.

Lehetne értekezni arról, hogy az előző stúdióalbumtól eltelt időben a Quimby az ország legjobb koncertzenekarává, illetve a Kispál és a Borz feloszlása után a legnépszerűbb alterzenekarrá nőtte ki magát. Dicséretes teljesítmény, meg is érdemlik. Másrészről viszont arról is lehetne írni, hogy az a megfáradtság, ami többé-kevésbé a Kispál búcsújához vezetett, hasonlóképp érezhető a Quimby albumán is. Illetve szól mellettünk egy hatalmas érv: hogy még tudnak új számokat írni. És talán az élő fellépések extatikus élményének köszönhetően mondhatjuk erre az albumra is, hogy nagyon fog hatni a koncerteken, noha a dalok lemezről annyira nem felzaklatóak.

A Quimby 17 dalban próbálja különösebb koncepció nélkül meggyőzni a hallgatót valamiről. Leginkább arról, hogy tud még jó és egyedi dalokat írni. Akinek elég Kiss Tibi búgó, mélabús hangja a zenei élvezethez, az tökéletesen meg lesz elégedve az albummal. Aki többre vágyik ennél a szerelemnél, abban viszont támadhatnak kérdőjelek. Ennek szemléltetésére a Cukrot öntök a legalkalmasabb. Mert ez a dal azon túl, hogy Kiss Tibi bársonyos, befelé forduló énjét és éneket nyújtja, mást képtelen nyújtani. Sőt totálisan egyszerű életképet mutat be.

A lemez egyik legnagyobb hiányossága, hogy csak egy Livius dal szerepel rajta. A Leszek ma én a tiéd a legélvezhetőbb, bulizósabb szám. Mondjuk sokat dobhatott volna az összképen, ha még egy-két dal erejéig Livius is szóhoz, dalhoz jutott volna.

A másik slágeres szám a Jekyll és Hyde. Bizarr Quimby hangulat és rengeteg energia belezsúfolva a pszicho sztoriba. „Ettől az elméje azonnal kettévált… Én meg csak drukkolok neki, hogy menjen a kézfogás.” Nem véletlenül kerültek be ezek a dalok már a lemez megjelenése előtt a koncertrepertoárba. A Gekko Boogie átveszi az I’ve got a girl stílusát. Nem a szövegvilág miatt kell szeretni, inkább a ritmuson van a hangsúly. Itt gondolkodtam el azon, hogy ennek a dalnak a célközönsége leginkább a Quimbyt most felfedező tinik lehetnek, az album javát azonban inkább a zenekar dalain felnőtteknek címzik. Talán a rajongók ízlésének való megfelelés is nehéz helyzet elé állítja a tagokat, mert az életkor tekintetében elég változatos a fanok köre. 

A Lepedőország kapcsán egy rémképet nem sikerült elkergetnem, pedig nagyon erősen próbáltam. Ez a dal pont olyan, mint a Republic lemezen a Tóth Zoltán számok. Narratív előadás, egyszerű aláfestés, egy kis „szünet” az album egészéhez képest. Mindenesetre örvendetes, hogy Dodi is megmutatja a hangját.

Az angol nyelvű dalok kevésbé felkavaróak, mint a magyarok. Habár szórakoztató a Turning to the blue története, és a Sail away is kellően szomorkás – elgondolkodtató, de ezeknél a daloknál sokkal kevésbé érezhető az a nyelvi képszerűség, amely a magyar dalok egyik legnagyobb előnye.

Erre próbál építeni a Múló idő is, ami viszont a saját sramli egyszerűségében, leginkább csak egy „giccses kép”, ahogy a szöveg is fogalmaz. Rengeteg leendő koncert kedvenc alapanyag van a lemezen, jól fog szólni az Elvisz a szél, az Ultravaló, a Bolond meg a gyermek vagy a Tébolyda és még lehetne sorolni…

Összességében értékes ez az album, a magyar zenei piacon kiemelkedő színvonalú, csak valahogy megfáradt. Persze jól működik a Quimby-re jellemző egyedi hangzás, és a sorokban elrejtett abszurd képek még mindig képesek magával ragadni az ezek elemezgetésére hajlamos hallgatót. A mindig teltházas koncerteken pedig tökéletesen bele fognak illeni ezek a dalok is az előadás anyagába.

Aki élőben is meghallgatná a Kicsi Országot, az megteheti a Szikra Moziban február 25-26-án!

Anikó

A MyMusic értékelése: 8/10

Quimby: Kicsi Ország (Tom-Tom Records, 2010)

01 Intro
02 Nem volt kulcsom
03 Ultravaló
04 A bolond meg a gyermek
05 A szebbik nem és a rondább igen
06 Sail Away
07 Elvisz a szél
08 Cukrot öntök
09 Turning to the Blue
10 Leszek ma én a tiéd
11 Amit kergetek
12 Tébolyda
13 Lepedőország
14 Gekkó boogie
15 Jekyll és Hyde
16 Kicsi ország
17 Múló idő

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky