2011. január 31. | Anikó

Amire manapság a Quimby épít

Quimby: Kicsi Ország | A Quimby tavaly év végén – öt évvel a Kilégzés c. című legutóbbi stúdióalbum után – új lemezzel jelentkezett, mely a Kicsi Ország címet kapta. Az album is egy kicsi, nosztalgikus ország, hiszen 17 dalon keresztül idézi meg az eddigi Quimby albumok hangulatát.

Az új Quimby album olyan, mint a népmesében szereplő lány: hozott is, meg nem is. És hasonló helyzetben van a hallgató, mert jó is ez a lemez, meg nem is.

Félreértés ne essék, a Kicsi Ország a tavalyi év top5 magyar albumába simán beletartozik. Mégis valami hiányzik belőle, valami miatt nem lett „tökéletes”.

Aki magát Quimby rajongónak tartja (például én is), az bizonyára nagyon várta a Kicsi Országot. És elég magas követelményeket támasztott önmagában ezzel a lemezzel szemben. Mindig öröm marad, hogy megjelent az album, de sajnos sem első, sem sokadik hallgatáskor nem éreztem azt, hogy ütött volna. Vagy egészében megadta volna a jól megszokott Quimby élményt, azon kívül, hogy rengeteg dal hasonlít valamelyik régebbi számra. Ami ugyanúgy a fenti kategóriába illik, hiszen szeretjük ezeket a régi dalokat, de nem feltétlenül vágyunk „ismétlésre”.

Lehetne értekezni arról, hogy az előző stúdióalbumtól eltelt időben a Quimby az ország legjobb koncertzenekarává, illetve a Kispál és a Borz feloszlása után a legnépszerűbb alterzenekarrá nőtte ki magát. Dicséretes teljesítmény, meg is érdemlik. Másrészről viszont arról is lehetne írni, hogy az a megfáradtság, ami többé-kevésbé a Kispál búcsújához vezetett, hasonlóképp érezhető a Quimby albumán is. Illetve szól mellettünk egy hatalmas érv: hogy még tudnak új számokat írni. És talán az élő fellépések extatikus élményének köszönhetően mondhatjuk erre az albumra is, hogy nagyon fog hatni a koncerteken, noha a dalok lemezről annyira nem felzaklatóak.

A Quimby 17 dalban próbálja különösebb koncepció nélkül meggyőzni a hallgatót valamiről. Leginkább arról, hogy tud még jó és egyedi dalokat írni. Akinek elég Kiss Tibi búgó, mélabús hangja a zenei élvezethez, az tökéletesen meg lesz elégedve az albummal. Aki többre vágyik ennél a szerelemnél, abban viszont támadhatnak kérdőjelek. Ennek szemléltetésére a Cukrot öntök a legalkalmasabb. Mert ez a dal azon túl, hogy Kiss Tibi bársonyos, befelé forduló énjét és éneket nyújtja, mást képtelen nyújtani. Sőt totálisan egyszerű életképet mutat be.

A lemez egyik legnagyobb hiányossága, hogy csak egy Livius dal szerepel rajta. A Leszek ma én a tiéd a legélvezhetőbb, bulizósabb szám. Mondjuk sokat dobhatott volna az összképen, ha még egy-két dal erejéig Livius is szóhoz, dalhoz jutott volna.

A másik slágeres szám a Jekyll és Hyde. Bizarr Quimby hangulat és rengeteg energia belezsúfolva a pszicho sztoriba. „Ettől az elméje azonnal kettévált… Én meg csak drukkolok neki, hogy menjen a kézfogás.” Nem véletlenül kerültek be ezek a dalok már a lemez megjelenése előtt a koncertrepertoárba. A Gekko Boogie átveszi az I’ve got a girl stílusát. Nem a szövegvilág miatt kell szeretni, inkább a ritmuson van a hangsúly. Itt gondolkodtam el azon, hogy ennek a dalnak a célközönsége leginkább a Quimbyt most felfedező tinik lehetnek, az album javát azonban inkább a zenekar dalain felnőtteknek címzik. Talán a rajongók ízlésének való megfelelés is nehéz helyzet elé állítja a tagokat, mert az életkor tekintetében elég változatos a fanok köre. 

A Lepedőország kapcsán egy rémképet nem sikerült elkergetnem, pedig nagyon erősen próbáltam. Ez a dal pont olyan, mint a Republic lemezen a Tóth Zoltán számok. Narratív előadás, egyszerű aláfestés, egy kis „szünet” az album egészéhez képest. Mindenesetre örvendetes, hogy Dodi is megmutatja a hangját.

Az angol nyelvű dalok kevésbé felkavaróak, mint a magyarok. Habár szórakoztató a Turning to the blue története, és a Sail away is kellően szomorkás – elgondolkodtató, de ezeknél a daloknál sokkal kevésbé érezhető az a nyelvi képszerűség, amely a magyar dalok egyik legnagyobb előnye.

Erre próbál építeni a Múló idő is, ami viszont a saját sramli egyszerűségében, leginkább csak egy „giccses kép”, ahogy a szöveg is fogalmaz. Rengeteg leendő koncert kedvenc alapanyag van a lemezen, jól fog szólni az Elvisz a szél, az Ultravaló, a Bolond meg a gyermek vagy a Tébolyda és még lehetne sorolni…

Összességében értékes ez az album, a magyar zenei piacon kiemelkedő színvonalú, csak valahogy megfáradt. Persze jól működik a Quimby-re jellemző egyedi hangzás, és a sorokban elrejtett abszurd képek még mindig képesek magával ragadni az ezek elemezgetésére hajlamos hallgatót. A mindig teltházas koncerteken pedig tökéletesen bele fognak illeni ezek a dalok is az előadás anyagába.

Aki élőben is meghallgatná a Kicsi Országot, az megteheti a Szikra Moziban február 25-26-án!

Anikó

A MyMusic értékelése: 8/10

Quimby: Kicsi Ország (Tom-Tom Records, 2010)

01 Intro
02 Nem volt kulcsom
03 Ultravaló
04 A bolond meg a gyermek
05 A szebbik nem és a rondább igen
06 Sail Away
07 Elvisz a szél
08 Cukrot öntök
09 Turning to the Blue
10 Leszek ma én a tiéd
11 Amit kergetek
12 Tébolyda
13 Lepedőország
14 Gekkó boogie
15 Jekyll és Hyde
16 Kicsi ország
17 Múló idő