Sziklaszilárdan - Children Of Bodom

Children Of Bodom: Relentless Reckless Forever | Új lemezzel jelentkezett Finnország vezető metal csapata a Children Of Bodom, mely már több alkalommal tette/teszi tiszteletét nálunk, és a szerencsések már megbizonyosodhattak arról, hogy van fogalmuk a szakmáról.

Sorban már a hetedik Children Of Bodom nagylemeznél tartunk, melyet korábban több kislemez és DVD egészített ki, hogy teljes legyen a paletta.

Az Alexi Laiho által 1993 óta vezetett zenekar megalkuvás nélkül nyomja a metalt a rájuk jellemző stílusban: károgós/kiabálós ének helyenként csilingelős, eszelős futamokkal tarkított billentyűjáték, dallamos, néhol már-már akrobatikus gitárjáték, fifikás dob.

A finnországi Espoo-ban alakult zenekar neve eredetileg Inearthed volt, majd az 1960-ban elkövetett hírhedt Bodom tó környéki gyilkosság hatására (mi másra?) változtatták meg a nevüket Children Of Bodomra, és alakítottak ki egy saját stílust valamint egy sziklaszilárd rajongótábort a világ minden pontján.

Népszerűségükre jellemező, hogy Alexi Laiho lett egy nemrégiben lezajlott szavazáson az év gitárosa a Guitar World zenei magazinban. Még a New York Times is "technikailag káprázatos"- nak minősítette a zenekar játékát! Sőt, még a Guitar Hero Warriors of Rock című játékához is felhasználták négy számukat!

Mostani recenziónk tárgyát képező lemezüket a Relentless Reckless Forever-t a finnországi Pentax studióban vették fel Matt Hyde (Slayer, Mastodon, stb) figyelő tekintete mellett. Az ALexi Laiho, Roope Latvala (gitár), Jaska Raatikainen (dob), Henkka Seppälä (basszusgitár) és Janne Warman (billentyűs hangszerek) felállású zenekar hamar, szinte bevezető nélkül vág bele a picit a Metallica Blackend-jének riffjére hasonlító (de csak hasonlító, semmi nyúlás!) Not My Funeralba, mely azután hamisítatlan Bodom ízekkel teli számmá válik. Ebbe a számba is illesztettek a rájuk jellemző bombasztikus billentyű szőnyegből, középen gitár és billentyűszólóval.

A Shovel Knockout basszussal történő felvezetése után egy kis szélvészgyors Black Metal ízelítőt kapunk Bodom módra, szenzációs gitár/billentyű ötvözettel. Szépen, egymás utánjában sorjáznak a számok: Roundtrip To Hell and back a lassú tempójával, az érdekes című Pussyfoot Miss Suicide, a címadó Relentless Reckless Forever, a női hangfelvétellel bevezetett Ugly, a Cry of The Nihilist melyben szépen, dühösen fröcsög Alexi vagy a Was It, Worth It.

A végére még beillesztették a punkos, gyors Northpole Throwdown-t melyben legalább történik valami, van benne vadság (azért egy Wildchild-tól el is várunk minimum ennyit, bár inkább többet!), gyorsaság, tempó. Bárcsak az egész lemez ilyen lett volna, mert bizony a többi szám elmegy az ember mellett, anélkül, hogy nyomot hagyna benne. Kár, mert ez a lemez többet érdemelne, mint egy rutinból kinyomott dalcsokrot, amelyek persze magas színvonalúak, de picit olyan érzése van az ember fiának, hogy ezeket bizony hallotta már itt-ott Bodoméktól!

Kevés a meglepetés a lemezen.

Metal213

A MyMusic értékelése: 7/10

Children Of Bodom: Relentless Reckless Forever (Fontana Universal, 2011)

Disc: 1
1. Not My Funeral
2. Shovel Knockout
3. Roundtrip to Hell and Back
4. Pussyfoot Miss Suicide
5. Relentless Reckless Forever
6. Ugly
7. Cry of the Nihilist
8. Was It Worth It?
9. Northpole Throwdown

Disc: 2
1. Was It Worth It? (Music video)
2. Was It Worth It? (Making of)
3. Angels Don't Kill (Live At Bloodstock)
4. Everytime I Die (Live At Bloodstock)
5. The Rockhouse Method with Alexi Laiho (DVD Trailer)
6. The Rockhouse Method with Alexi Laiho (Instructional DVD excerpt)

cimkék
- Children of Bodom, Finnország, lemezkritika, metál

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább