Német veteránok a trash-metálban - Destruction

Destruction – Day of Reckoning | A múlt héten kijött végre a Destruction új albuma, ami a Day of Reckoning nevet viseli. A német zenekar majdnem 30 éve váltakozó felállásban nyomja a Trash metált, mi sem jobb példa erre, minthogy az új korongon debütál az új dobosuk, Vaaver, azaz Wawrzyniec Dramowicz.

A március 11-én hazánkba látogató zenekar új lemeze nem mellőzi a sebességet. Gyakorlatilag egy pihenőt hagynak a hallgatónak, ami egy nagyobb levegővételre elég. Ez az első szám első 10 másodperce akar lenni. Ettől a ponttól megőrület-megőrület. A dob szigorú, Scmier szavaival élve „feszes” és „őrült”. Szerintük sem volt még ennél gyorsabb és vadabb albumuk, amit aláírok. A lemez egy tetemes mennyiségű adrenalin, egyenesen a szívbe fecskendezve!

Annak ellenére, hogy a dobokra fektették a hangsúlyt a felvételek folyamán, a gitárról sem feledkeztek meg, kemények a riffek, dobhártyát hasít a szóló. Pont ezért nem laposodik el az utolsó percig. Ahol van pár másodperc monotonitás, azt vagy kitölti egy szóló, vagy –jobb szó híján- felfrissíti a dob. A szövegek pedig: egy kis társadalomkritika, egy kis okkultizmus.

Természetesen ismét Havancsák Gyula készítette a borítóhoz az artwork-öt. Scmier szerint azért szeretnek többek között együtt dolgozni Gyulával, mert „…tökéletesen megérti, átérzi egy olyan társadalomkritikával eléggé megáldott banda koncepcióját, mint a Destruction".

Az albumot a rajongókon kívül melegen ajánlom azoknak, akik vezetéshez keresnek valami dögöset. Erre a korongra is vonatkozik az a szabály, hogy a legjobb számok a második és az ötödik track között találhatóak, viszont nem eresztenek le a hetedik környékére sem, pedig oda szoktak becsúsztatni valami leültetőt. (Még a Church of Disguist című dalnál hinné azt az ember, hogy na itt fújt ki az album. Ennek ellenére a kántálást nem valami sötét, lassú, lehúzó dal követ. Épp ellenkezőleg: sötétebb, dühösebb és az effektelésnek köszönhetően felkavaróra sikerült megírni. Nyugalomnak nincs helye!)

Viszont meg kell jegyeznem, az album hatására előtúrtam a fiók mélyéről a Slayer-lemezeimet, ugyanis a kettő hangzása hasonló módon hatott az agyamra. Tökönrúgta.

Destruction – Day of Reckoning (Nuclear Blast Americ, 2011)

A MyMusic értékelése: 6/10

01. The Price
02. Hate Is My Fuel
03. Armageddonizer
04. Devil’s Advocate
05. Day Of Reckoning
06. Sorcerer Of Black Magic
07. Misfit
08. The Demon Is God
09. Church Of Disgust
10. Destroyer Or Creator
11. Sheep Of The Regime
12. Stand Up And Shout (limited-edition bonus track)
13. The Price (Demo Version - Bonu Track)

cimkék
- 2011, Destruction, lemez, lemezkritika, metál, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább