Lemmy királysága!

Motörhead - The Wörld Is Yours | Vannak arcok és dolgok, amik már sosem változnak meg. Talán ennyit elég is lenne leírni a világ legfaszább rock ’n’ roll bandájának legújabb nagylemezéről – de, mivel nem hagyhatom ennyiben, hozzáteszem: a traktor torkú Kilmister és bandája ismét feldobta a magas-labdát. Szóval pop-szarJankók; ezt nektek!!!

A világ Jack Daniel’s fogyasztásának 10%-át kitevő Lemmy Kilmister és világhírű bandája újabb zenei csemegével rukkolt elő a tavalyi év végén „The Wörld Is Yours” címmel. Azt persze képtelenek vagyunk megsaccolni, hogy vajon hány üveggel tüntethetett el a 65 éves, bibircsókos, speed-szagú rock-óriás, míg elkészült a lemez, azt mindenesetre nyugtázhatjuk, hogy mi, rajongók, (a lemez meghallgatása után) nyugodt szívvel koccintottunk az egészségére.

Mert ez a 20-dik darab sem lett kevésbé öntörvényű, kevésbé Motörhead, mint az ezt megelőző összes többi, és most sem találkozhatunk trendi, innen-onnan szopkodott szőnyegekkel, ahogyan máskor sem. Minden maradt a régiben, egy igazán egyedi stílusú trió, az ágyúknál olyan megbízható, profi zenészekkel, mint Mikkey Dee (dob), Phil Campbell (gitár) és persze Lemmy (ének, basszus).

A lemezzel kapcsolatban nem lehet igazán kifogásunk, nekem egy kicsit az albumcím sandít, valahogy a „The World Is Yours” nem tűnik az igazinak, kissé közhelyes és akár egy Tiesto lemezcím is lehetne, nagy piros szívecskékkel meg földgömbökkel a borítón. Persze, ez az én agyszüleményem.

A valóság az, hogy nagyon jól sikerült a lemez, már a bekezdés is elég ütős, sőt az egyik haverom szerint az egyes számú „Born To Lose” a lemez legjobbja. Szerény véleményem szerint, és persze, ha választanom kellene mindenképp, akkor én a „Brotherhood Of Man”-t jelölném favoritnak, ugyanis ebben a nótában, olyan hangon prédikál a rákenrol nagypapa, hogy az unokák sírva pisilnek be a csipkés bugyikájukba.

Aztán ott van még az ezt követő „Outlaw”, ami pedig szerintem egyből a kettesszámú befutó. Szóval nehéz nyilatkozni, mivel mindegyik dal megállja a helyét, bár egyértelmű slágerszerzeményt nem tudnék említeni – hacsak nem a kiváló című utolsó nótát a „Bye Bye Bitch Bye Bye”-t, aminek asszem én is szívesen skandálom a refrénjét. De ez az egyéni ízlés dolga.

Nekem bejött, kőkemény rock ’n’ roll, úgy ahogy megszokhattuk. Bátran ajánlom kezdőknek is. Véleményem szerint tízből tízes.

És szerinted?

A MyMusic értékelése: 10/10

Motörhead - The Wörld Is Yours (2010, EMI)

Tracklist:

01. Born To Lose   4:01
02. I Know How To Die   3:19
03. Get Back In Line   3:35
04. Devils In My Hand   4:21
05. Rock N Roll Music   4:25
06. Waiting For The Snake   3:41
07. Brotherhood Of Man   5:15
08. Outlaw   3:30
09. I Know What You Need   2:58
10. Bye Bye Bitch Bye Bye   4:04

nemfoci

cimkék
- lemezkritika, Lemmy, Motörhead, rock and roll

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább