Mindenhez ami nyugis - God Is An Astronaut

God Is An Astronaut: Age of The Fifth Sun | Április 10-én lépnek fel Budapesten, hogy bemutassák új albumukat, így épp ideje, hogy megvizsgáljuk, mire számíthatunk tőlük. Az Ír trió elég hamar nevet szerzett magának az egyedi (?) hangzásával. Képes volt megtartani a régi közönséget annak ellenére, hogy minden lemezzel belekóstoltak valami újba. Mégis minden rajongó elsősorban az áttörést hozó All is Violent, All is Bright-ért szereti őket.

Új lemezükkel lehetőségük nyílt a rajongók diszkrét vérfrissítésére, mivel a korong elég langyosra sikerült. Nem mintha ez rossz volna. Legalább anyu sem fogja követelni, hogy hallgassunk inkább rádiót a kocsiban. Ez a hangzásban a következőképp jelenik meg: hihetetlenül kevés benne a „dög”, konkrétan 1 szám felel meg a durvább post-rock (metál?) stílus elvárásainak, ez pedig az Age of the Fifth Sun: karcolós torzítás, sötét, gonosz. A többi dal viszont meglehetősen ambient, no de nem annyira, hogy ne lehessen rádióképes akár egy chill-out műsorban. Minden túlzást mellőzve ez lehetne a mesterhármas első, igazi trance-lemeze, már amennyiben egy hangzatos női vokált passzintottak volna a dalok alá, szerelem-évszak szövegtematikával (Kíváncsi lennék, ez fordítva mennyire lenne működőképes: lekeverni egy ATB dalról az buta éneket, és áthangszerelni, majd eladni, mint monoton post-rockot).

Na, de vissza a lemezhez. A sputnikmusic.com nincs kifejezetten jó véleménnyel róla, már csak azért sem, mert szerintük az album az eddig megjelent dalaik és hangzásaik remixelt egyvelege, semmi újat nem mutat. Valóban. Mintha már hallottuk volna ezeket a hangokat. Viszont naivak lennénk, ha 2011-ben bármiféle „nagy áttörést” várnánk egy lemeztől egy olyan stílusban, ami cirka 2002 körül élte klimaxát. Azóta az egész instrumentális post-rock felhígult, az irányzat kevés jellemzője (echo, monotonitás, minimálisan kihasznált elektronika és billentyű) a végletekig ki lett aknázva, semmi korszakalkotó nem fog érkezni már ebből az irányból. Természetesen lesznek még nagy dolgok, de azok inkább az egyéni hangzásnak és hangszerelésnek lesznek köszönhetőek, a struktúra lassú léptekkel állandósul, az „egykaptafa-jelleg” már most is valós probléma.

Az Age Of The Fifth Sun függetlenül a sputnikmusic.com véleményétől tartalmaz pár meglepő számot. Rögtön az első, a Worlds in Collision simán elmenne egy Silent Hill játék zenéjeként, az In the distance fading alá ki lett találva a dob, és a már említett Age of the Fifth Sun című dalban pedig pont annyi a tömbösített gonosz, mint amennyi ebbe a lemezbe kell.

Pont annyira lett semleges a lemez, hogy nem társíthatóak lelkiállapothoz a dalok, éppen ezért illik mindenhez, és minden alá, ami nyugis.

Sir DNA

A MyMusic értékelése: 7/10

God Is An Astronaut: Age of The Fifth Sun (Revive Records, 2010)

1. "Worlds in Collision"   7:39
2. "In the Distance Fading"   4:31
3. "Lost Kingdom"   5:23
4. "Golden Sky"   6:33
5. "Dark Rift"   5:08
6. "Parallel Highway"   3:56
7. "Shining Through"   5:08
8. "Age of the Fifth Sun"   6:28
9. "Paradise Remains"   2:25

cimkék
- God Is An Astronaut, lemezkritika, metál

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább