Tűzmadár Álmok, avagy menny és pokol

Tűzmadár: Álmok | Menny és Pokol. Mindezt egy lemezen tálalva. A Tűzmadár legújabb albuma, az Álmok most elhozza nekünk az apokalipszist és a megváltást is egyszerre, szűk egy órában. Tessék, hallassék!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Tűzmadár a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek

Be kell vallanom, nem ismertem eddig a Tűzmadár munkásságát, pedig az együttes fennállásának 12 éve alatt kiadott jó pár lemezt, ami magyar viszonylatban különösen tiszteletreméltó. A mitológiai utalásokkal fűszerező metal banda legfrissebb albumával, az Álmokkal kapcsolatban első blikkre kicsit szkeptikus voltam, hogy, vajon mi újat lehet még nyújtani ezen a téren. Már előre vizionalizáltam a túlzott hősi dallamokat, a pusztuló haza égő erdőit, a dicső múltat és a rothadó jelen szagát, miközben elképzeltem, hogy egy többszázezres, kínai mackógatyába csomagolt és csúzlival felvértezett hazafi csillámpónik hátán igyekszik megvédeni az országot pár plüssmacitól, és akár hősi halált is képesek halni a nemes ügyért.

Ezzel szemben kellemes csalódást ért. Az instrumentális megoldások kifejezetten jók, a négy fal között és koncerten is egyaránt alkalmas headbangelésre az összes track. Végig hasonló tempójú számokat kapunk, melyek egészen a lemez végéig nem veszítenek a lendületükből. Ettől talán kicsit monoton is lesz, bár az album hossza pont megfelelő. Se nem túl rövid, se nem túl hosszú.

Persze a szövegek terén kapunk harcot, meg végzetet, szóval akad heroikus mondandó bőven, de szerencsére Schrott Péternek baromi jó hangja van, így elnézzük neki még azt is, hogy „meghalt a világ” meg, hogy „vágyaink sincsenek már”, ami persze lefedi a jelen kor alap pesszimizmusát és így, a szövegkörnyezetből kiragadva kissé emósnak is tűnik, de ez ne riasszon el senkit. A Számítok rád-ban egészen érdekes zenei megoldások vannak, míg az Álomgyárban Horváth Zsolt billentyűs végre brillírozhat egy kicsit, mely nekem, mint krónikus szinti buzinak külön öröm. És ami még fontos: szerencsére nem lesznek önmaguk paródiái, mint a kései Pataky Attila vagy Paksi Endre.

Mindent összevetve: aki eleve nyitott az ilyesfajta stílusra, annak mindenképp be fog jönni az új anyag, aki pedig csak most ismerkedik velük, vagy esetleg vonakodna, egy hallgatást mindenképp megér a cucc. Ez a kevesebb, mint egy óra nem fog felesleges időt elrabolni az életéből.

MyMusic értékelés: 7/10

Túznadár: Álmok (2011)

Tracklist:
Intro
Álmok
Út a jövőbe
Júdás csókja
A végzet hajnala
Tudom
Volt egy álmom
Új világ
Elveszve
Számítok rád
Álomgyár
Korszellem
Utolsó ítélet

Drakulady

cimkék
- lemezkritika, metál, Tűzmadár

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább