Kapaszkodj meg! Cavalera Conspiracy

Cavalera Conspiracy: Blunt Force Trauma | Sokan régóta várjuk már, hogy mi lesz a Sepultura szappanopera folytatása/végkimenetele és azt, hogy valójában miért is nincs semmi ezzel kapcsolatban? De az a legjobb ebben, hogy a leginkább érintettek is csak passzív szemlélővé váltak ebben az ügyben, senki sem tudja megmondani, hogy mi is az együtt nem zenélés valódi oka? Mindegy, legalább a Cavalera tesók - nagyon helyesen - tettek egy lépést egymás felé! Immár a kettes albumnál tart a Cavalera összeesküvés, és micsoda albumnál!

A Blunt Force Trauma 13 igen erős számot tartalmaz, plusz megfejelve a produkciót a felejthetetlen Black Sabbath Electric Funeral-jával, persze Cavalera stílusban! A lemez hangzása kiváló, brutal a gitárhangzás, a dob és a basszus is arányos Logan Mader (ex Machine Head gitáros) remek munkája! Max hangja is kellemesen "cseng", bár kisgyermekeknek esti altató helyett azért mást ajánlanék! Marc Rizzo gitárjátéka kifejezetten ötletes azokon a helyeken ahol dallamokat is játszik a tekerések mellé (pl.: a Blunt Force Trauma vége!), a Rasputin c. számban pedig az Arpeggio technikájából mutat nekünk egy csipetnyit. Öreg Max barátunknak is kapaszkodnia kell bizonyos részeknél a gitárjába, de nem okoz csalódást, csak úgy nem mint a basszeros Johny Chow (Fireball Ministry).

Igor dobjátéka pedig azonnal felismerhető, hozza azokat a tempókat, amiket szeretünk tőle hallani (pl.: Psychosomatic vagy a Target). Igazi régi Max-os kiabálós ének a Burn Wacoban hallható, amely egy wacoi szekta épületének megostromolásáról szól (annak idején a 90-es évek elején kb. 90-en haltak meg a lövöldözésben). A Lynch Mob című számban még egy öreg harcostárs is felbukkan, az Agnostic Front frontembere Roger Miret. Összességében nagyon jó lemez került ki a Cavaleráék műhelyből és ez örvendetes mindenképp a jövőre nézve.

Kevesebb kísérletezés van az albumon talán csak a Genghis Khan-ban találhatunk erre utaló nyomokat. Hallható, hogy tudták mit is akarnak, egy direkt Thrash ízű anyagot, jó szólókkal és feszes dobbal. Sikerült is nekik! A turné jelenleg úgy néz ki, hogy elkerül minket, de a bizakodást feladnunk nem szabad ugye?...

Metal213

A MyMusic értékelése: 9/10

Cavalera Conspiracy: Blunt Force Trauma (Roadrunner Records, 2011)

1. Warlord
2. Torture
3. Lynch Mob
4. Killing Inside
5. Thrasher
6. I Speak Hate
7. Target
8. Genghis Khan
9. Burn Waco
10. Rasputin
11. Blunt Force Trauma

cimkék
- Cavalera Conspiracy, lemezkritika, metál

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer