3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2010. április 6. | déka

Rosszlány-e vagy? Cheryl Cole

Copyright:

Cheryl Cole: 3 Words | Cheryl Cole első, kereskedelmileg igen pozitívan értékelhető albuma tavaly ősszel jelent meg, a Black Eyed Peas-es will.i.am gondoskodó kezei alatt. A kiadvány, melyen a brit díva a szokott euro-pop hangzástól az R&B felé indult el , (akarva?) akaratlan összekapcsolódott a volt Girls Aloud-os énekesnő magánéleti problémáival, így az év leggyorsabban fogyó lemezévé nőtte ki magát.

Cheryl Cole-ról a számtalan Vogue- és Elle címlapkép nyomán ,valamint a brit pletykalapokban való masszív jelenléte miatt mindenki tudja, hogy kicsoda. Már 2002-ben, akkor még Cheryl Tweedy-ként, sikerült magasra tennie a lécet a (közben nagyívű karriert befutott) Girls Aloud tagjaként.  Később, nagy elődjéhez, Posh Spicehoz méltóan ő is abszolválta az „egy világhírű angol focistával való házasság” tárgyat, Ashley Cole (a Chelsea védője) segítségével.

Mivel Ashley a négyévi boldog együtt- és celeblét után sem gondolta, hogy túlzottan hűségesnek kellene lennie ifjú arájához, hamar szárnyrakaptak kapcsolatuk megromlásának hírei. Tavaly novemberben, közvetlenül a 3 Words album megjelenése után Cheryl mikroblogján (Twitter) is közzétett egy képet – mely jeggyűrűjét ábrázolja premier plánban, a következő felirattal alatt: „3 Words: Diamonds Are Forever”. Nem tudni, hogy művészi énje kifejeződéseként, vagy csupán reklámfogásként reagált a férjét ért vádakra épp frissiben megjelent lemezének címével. Akárhogy is, a 3 Words bombaként robbant a slágerlistákon, mivel egyrészt a róla kihozott kislemez „Fight For This Love” igen slágeres, másrészt a nagyközönség egyszerűen nem tudta elválasztani Cole személyétől.


Az énekesnő megpróbáltatásainak híre, és az X-Factor zsűritagság idején kialakult státusza (Anglia legújabb Diana személyét idéző „cukorfalatja” és divatguruja) kellő alap volt tehát első szólólemezének pozitív fogadtatásához. Ha akarnánk, se tudnánk különvenni a „Make Me Cry”, „Rain On Me”, „Don’t Talk About This Love” és hasonló címekkel ellátott dalokat Cheryl kurtán-furcsán végetért házasságától.

Bár a tizenegy dalból mindösszesen négyben vett részt társszerzőként, Cole meglehetősen keményen énekel, mégis kissé udvariasan ahhoz, hogy a valódi rosszlányok közé soroljuk. A megfelelő arányérzékkel megválasztott előadásmód tökéletesen belesimul a lemez gerincét adó stiláris mixbe (90’s évek végi pop és R&B), így szerves egészet alkot. A plasztikus szövetben Madonna,  JLo, Justin Timberlake, és természetesen a Black Eyed Peas mintázatai fedezhetők fel. Más kérdés, hogy ez a szerves egész önmagában nem túl kiemelkedő teljesítmény. Ez természetesen nem Cheryl hibája. Csupán annyiról van szó, hogy a Girls Aloud idején egy sokkal invenciózusabb, eredetibb csapat gyártotta a slágereket, míg itt egy hirtelenjében összeválogatott dalcsokorról van szó.

Ezek között szemezgetve találunk érdekesebb pillanatokat, mint például a nyitónóta „3 Words” vagy a „Make Me Cry” repetitív intrói, ez utóbbi egyébként talán a legtöbbet érő nóta jól működő luxusfunk alapjával. Említhetjük a Bill Withers Lovely Day-ét idéző „Rain On Me”-t is mocsaras zongora-soundjával, vagy a kellemes, de nem meglepő szám „Happy Hour”-t, mely az Amy Winehouse, Duffy és társai brigád feltűnése óta divatos ötvenes-hatvanas évek lányzenekarainak hangzását (örök hála az azóta lesittelt Phil Spectornak) ülteti R&B környezetbe, de összességében ezek sem szólnak akkorát, hogy a húzószám kategóriába essenek.

Ha kénytelen-kelletlen ilyen tracket kell kiválasszunk, akkor tekintetünket (és hallószerveinket) a kislemezként kihozott „Fight For This Love”-ra, és a záródalra, a Cee-Lo közreműködésével készült will.i.am-szerzemény „Heartbreaker”-re kell emeljük. Ezek fejezik ki leginkább a művésznő újsütetű érdeklődését a streetdance (és kulturális környezete) iránt, a David Guetta - Kelly Rowland vonalon. Előbbi klipje egészséges mértékben tartalmaz Madonna-Timberlake-Britney vegyesvágottat a táncelemek, a ruházat és a megválasztott helyszínek tekintetében, míg a „Heartbreaker” slágeres akkordmenetével lopja be magát a rajongók szívébe.


A fent említett legjobb pillanatokban tehát kiderül, hogy Cheryl képes meglepően jó teljesítményt nyújtani, ha lehetőséget adnak neki rá (leginkább talán a címadó dalban). Legrégebbi fanjainak azonban valószínűleg csalódást fog okozni ez a lemez, mely még annyira óvatos és puhatolódzó, hogy a bizonyításra nem sok alkalom adódik.


A MyMusic értékelése: 7/10

Cheryl Cole: 3 Words
3 Words
Parachute 
Heaven
Fight For This Love
Rain On Me
Make Me Cry
Happy Hour
Stand Up
 Don't Talk About This Love
Boy Like You
Heartbreaker

déka

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky