Norah Jones szöszmögött és búgott

Norah Jones legújabb, negyedik nagylemeze – The Fall. Valóban ősz van az albumon, esős, borongós, benn ülős, szomorkás. Aztán abban is igazat adok a bájos hölgynek, hogy az „esés” fázisát éljük, ha hallgatjuk. Kellemes, de életmentes, bájos, simogató, de kicsit unalmas. Amolyan háttérzene forró fürdőzéshez, elalváshoz. Hol van az energia, lüktetés, motiváció? Helyette teljes belenyugvással „szöszmögés”, búgás.

Bevallása szerint a jazzt otthagyva ezen az albumon rockosabb vizekre evez, ami praktikusan azt jelenti, hogy több gitár szólal meg, s Norah a zongorát ritkábban veszi keze ügyébe. Ténylegesen a hangzásnak köze sincs a rockosabb légkörhöz, maradt ugyanolyan, mint volt, ami a zenei személyiség és stilisztika stabilitására utalhatna, de valahogy mégsem.

Nagy nevek sorakoznak a „háttérzenész” szerepkörében: Joey Waronker dobos (R. E. M.), James Poyser billentyűs (Erykah Badu, Al Green), a két gitáros Marc Ribot (Tom Waits, Elvis Costello) és Smokey Hornel (Johnny Cash, Joe Strummer).

Nem tudok a számokról egyenként írni semmit, mert a dalok szinte összefolynak. Persze az pozitív, hogy egy érett, összeforrott alkotást hallhatunk, mindemellett jobban értékelném, ha nem ezzé ért volna be a gyümölcs. Nos, kizárólag az utolsó dalnál kaptam fel a fejem, nem azért, mert új lenne, vagy innovatív, hanem mert végre egy kis játékosságot csempészett be az énekesnő. A címe: „Man Of The Hour” („Az óra férfija”). Fura, mintha akkor élne kizárólag Norah, amikor pasit szólít meg, vagy próbál csábítani. Az előzőekben pedig kivétel nélkül siratta a férfi hiányát. Lányok, könyörgöm, az élet nem egyenlő a pasikkal!
Norah-nak meg sürgősen szerezzen be valaki egy nagy beteljesült szerelmet, hogy következő albumának vidámabb, könyedebb dallamokat hallhassunk.

Norah ősze hosszabb, mint alapból az ősz és tél együtt, úgyhogy most már neki a tavasznak! Ja és semmiképp se várjunk, túl sok már a mélabús „Waiting”-ből, tessék megmozdulni!

A bónusz Cd-s verzión „élőben” is hallgathatjuk őt, a „Living Room”-ban néhol egy kis country-s hatással. Azt javasolnám Jones kisasszonynak, hogy nyisson ajtót, lépjen ki vagy tanuljon pl. Harcsa Veronikától. Nem kell feltétlenül jazzt hallgatva bealudni!

A MyMusic értékelése: 6/10

Norah Jones, The Fall (Blue Note Records)

Track List:

The Fall
1. Chasing Pirates
2. Even Though
3. Light As a Feather
4. Young Blood
5. I Wouldn’t Need You
6. Waiting
7. It’s Gonna Be
8. You’ve Ruined Me
9. Back to Manhattan
10. Stuck
11. December
12. Tell Yer Mama
13. Man of the Hour

Live at the Living Room
1. It’s Gonna Be
2. Waiting
3. You’ve Ruined Me
4. Jesus etc.
5. Cry, Cry, Cry
6. Strangers

cimkék
- lemezkritika, Norah Jones, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább