2008. március 21. | Bankos Zsu
Ha a Good Charlotte netán megmarad azon az úton, melyen még a 2002-es The Young and the Hopeless című lemez idejében járt, akkor talán a Good Morning Revival című stúdió album is jobban sikerül. De nem így történt. Maradt a cukros popzene némi bulvárral kiegészítve.
Öniróniából elégtelen?
A Good Charlotte nem az első, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó olyan zenekar, mely a bulvársajtóban való állandó jelenlétének köszönheti népszerűségét. Nem lehet ez másképp, hiszen a legutolsó albumuk, a Good Morning Revival elég gyengére sikeredett. Nemcsak az a baj, hogy a frontember Joel Madden gyengén énekel és folyamatosan harcban áll a zenével, de a tizenhárom számmal megpakolt albumbon hiánycikk az eredeti gondolat, bármilyen mögöttes tartalom. Persze a srácok próbálkoznak, de ha valaki épp Nicole Richie-vel kapatta be a legyet, mint Joel, vagy Paris Hilton villantásait testközelből csinálja végig, mint Benji, nehéz elhinni, hogy a remek üzleti érzékükön kívül bármi a zene mellett tartja őket.
A Good Charlotte-ból eltűnt az önirónia. Míg a Girls and Boys és a Lifestyles of the Rich and Famous némi humorral kritizálni is tudott, addig a Good Morning Revival dalai szimpla rock ’n’ roll klisék gyűjteménye, a nyolcvanas évek ízlésvilágát és hangulatát visszaidézve. Csak ez akkor még eredeti volt. A lemezen mindezt a szintetizátor (amely a már említett második albumon hiányzott) viszi még inkább a pop és a dance felé.
Ez persze alapvetően nem probléma, de itt mintha csak az aktuális trendek kiszolgálása lenne a cél. A dalok sokszor egybefolynak, hiányzik a lemez íve, a Misery kifejezetten elcsépelt, a dalszövegért egy tizenéves emóst is kapásból kifütyülnek a haverjai… „Take a look around/ Don't you see it/ See that you are the only real face in the room”. Az önmarcangoló témák, a szerelmes, az egyéjszakás kalandokról szóló darabok is ezen a síkon mozognak. A lemez legértékelhetőbb négy perce a Where Would We Be Now, egy kellemes popdal. Az abszolút emo-himnusz az All Black, valószínűleg a koncerten is teli torokból üvölti majd mindenki, teljesen elnyomva Joelt.
Az albumról három kislemez jelent meg, ezekre biztosan lehet majd számítani a Good Charlotte-tól élőben is, ahol az amerikai álmot a The Idoru és a My Small Community vezeti majd fel. Azt nehéz lenne megjósolni, hogy kicsiny hazánkban hányan kíváncsiak igazán a Good Charlotte koncertjére a fanatikus rajongókon kívül, és hogy hányan mennek el csak azért, hogy Paris Hiltont vagy Nicole Richie-t lencsevégre kapják, ha egyáltalán itt lesznek. Még az is lehet, hogy Paris besegít Joelnek egy dal erejéig, mondjuk a Lifestyles of the Rich and Famous címűbe, önirónia nélkül.
A MyMusic értékelése: 3/10
Bankos Zsu
Good Charlotte – Good Morning Revival (2008)
Szám-lista:
1. Good Morning Revival (0:58)
2. Misery (3:49)
3. The River (featuring M. Shadows and Synyster Gates) (3:15)
4. I Don't Wanna Be In Love (Dance Floor Anthem) (4:04)
5. Keep Your Hands Off My Girl (3:25)
6. Victims of Love (3:45)
7. Where would We Be Now (3:58)
8. Break Apart Her Heart (3:19)
9. All Black (4:19)
10. Beautiful Place (3:50)
11. Something Else (3:19)
12. Broken Hearts Parade (3:15)
13. March On (3:11)
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.
Hozzászólások |
---|
missmadden | 2008. márc.. 23. 15:01 | 4 |
![]() ez a velemenyem az egesz mymusicrol! éljen a good charlotte!!!és a good morning revival igenis zseniális!! |
||
pgabor | 2008. márc.. 22. 12:08 | 3 |
![]() - Hány emo tud becsavarni egy villanykörtét? - Egy sem, ülnek a sötétben és bőgnek. :) |
||
Kovi | 2008. márc.. 21. 20:27 | 2 |
![]() |
||
DB | 2008. márc.. 21. 19:08 | 1 |
![]() Joelnek igenis jó a hangja, és lehet h mindkét tesó szarul választott, de legalább vállalnak mindent és nem bújnak el. És a szintetizátor egyéniséget visz a zenéjükbe, és igenis jó így! emo? hogy jön ide megint az emo, mért kell minden zenekart leemozni? nem azért de a gc már sokkal előtte zenélt mielőtt ez az emo hullám elkezdődött volna! senkit sem nicole vagy paris érdekel, hanem a banda akire felnézünk, és tudjuk hogy ők megmaradtak olyannak amilyen az elején, normálisnak! szálljatok már magatokba! |
||