Klasszikusok | Frankie Goes To Hollywood: Welcome to the Pleasuredome

„I never felt this way since before Frankie said Relax” énekli Hugh Grant az 1980-as évek nagy popklasszikusait erőteljesen fikázó Zene és Szöveg c. filmben. Már ez az aprócska momentum is (hogy Grant életét megváltoztatta) elegendő okot szolgálna arra, hogy a FGTH Welcome To The Pleasuredome-ját kitörölhetetlen érdemei nyomán a klasszikusok közé soroljuk.

megosztás
kapcsolódó linkek
kapcsolódó cikkek
- Klasszikusok | Metallica: Metallica (Black Album)
- Klasszikusok | U2: The Joshua Tree

Persze nem Hugh Grant szava dönt ebben a kérdésben. Mivel a britek imádják a statisztikákat, és a Frankie-t történetesen öt liverpooli srácból sikerült annak idején összeverbuválni, hagyatkozhatunk az eladási mutatókra. Az angol toplisták első helyezettje lett a debütáló és az azt követő két kislemezük is. Csak a Relax öt hétig vezetett, és vált minden idők legjobban fogyó kislemezeinek listáján a megtisztelő hetedik hely tulajdonosává (13 millió példánnyal). Miután a Welcome a debüt-albumuk volt, nem sokat tudunk mondani arról, emberileg és dalszerzőként hogyan jutottak el a Relax, Two Tribes és Power of Love kaliberű slágerek megírásáig. Igazság szerint az első kettő már jóval a zenekar végleges formájának kialakulása előtt felvételre került, mégpedig 1982-ben, az Arista Records számára készített nem túl meggyőző demo formájában, mely akkor még visszautasításra talált.

Fontos lépések a banda történetében, hogy ennek ellenére, mindent taktikát bevetve sikerült a Two Tribes-szal (többek között) fellépniük a nagyon menő Peel-féle radiosession-ök egyikén, majd a Tube tv-show-ban, ezek nyomán pedig Kid Jensen, szintén nagyon menő rádiós dj egyik műsorában, 1983-ban. Szerencséjükre ezt a műsort éppen Trevor Horn (az iszonyúan menő producer) hallgatta unalmas óráiban, és mivel felkeltették érdeklődését, szerényen ajánlotta magát a rendezői székbe az izgága liverpudlik mellé. Zang Tumb Tuun (ZTT) nevezetű kiadójánál biztos helyük volt, viszont nem is engedte őket fellépni, amíg ki nem alakították az általa elképzelt hangzást a stúdióban (amit egyébként nem erőltetett, a banda is hasonlót akart). Egy tökéletesen szóló anyag persze még nem elég. Kell a botrány is, és ezzel a lemezzel két legyet ütöttek egy csapásra.

A bevezető „dallal” belépünk a bundjaikat (és már fejüket is) feleslegesnek tartó basszusgitárok, a gnóm, derékon keresztbe vetett szintetizátorok és tarkabarka (egyébként igen kreatív) rucik rémisztő birodalmában, ahol immáron ők lettek a királyi család, az új sztár-típus. Ezt verbálisan is kifejezésre juttatják: The World is My Oyster!

1 2 3 4

cimkék
- Frankie Goes To Hollywood

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább