Klasszikusok | Frankie Goes To Hollywood: Welcome to the Pleasuredome

megosztás
kapcsolódó linkek
kapcsolódó cikkek
- Klasszikusok | Metallica: Metallica (Black Album)
- Klasszikusok | U2: The Joshua Tree

A következő, címadó Welcome To The Pleasuredome szerintem simán egy alulértékelt mestermű. Hát persze…mit is várhatunk egy tizenhárom perces popdaltól? Van boogie-woogie bass-menet, szürreál szövegek, jellegzetes dance-pop „tupak tidi”-ző ritmusképlet, folyós szintiszőnyeg. Fincsi. Aki nem lusta végighallgatni, csodás, korát megelőző hangképekre lel, melyek mind Horn hozzáértő kezeit dicsérik. Amúgy komolyan mondom, már csak azért is megéri a lemezt betolni, hogy a soundban gyönyörködhessünk. Még ha valakinek nem is tetszenének a dalok maguk, akkor is talál élvezhető pillanatokat ezen a lemezen.

Aki viszont úgy dönt, hogy átugorja ezt a track-et, rögtön meg is kapja (a szájába), amire vágyott; RELAX! Teljes szélességében. Sosem fogom elfelejteni Ben Stiller arcát a Zoolanderben, amint épp divatbemutatózik Owen Wilsonnal erre a számra. Nyilván nem csak ezért híres a szám. A legnagyobb és leghíresebb nótájuk ütős hangzásával és oly túlfűtött szexuális szövegével vált sikeressé, hogy a BBC le is tiltotta (sock helyett suck hangzik el ugye, ami egy – jujj – nagyon csúnya szó…). Ezután, nehogy unatkozni kezdjünk, egy feldolgozás szól, a WAR (Strong-Whitfield). Ezt leginkább a szintis beütésű, tipikusan ’80-as évekbeli basszusgitár-hanggal megszólaló „mű-slapping” miatt szeretem.

Ezt követően a másik nagy sláger, a Two Tribes csendül fel, melyhez annyi kult-utalás tartozik, hogy ha megpróbálnám felsorolni, kiderülne, mennyire ótvar vagyok igazából a ’80-as évek témában. Nem is erőltetem. Kapásból a Mad Max2-ből vették a szöveg ötletét, aztán ott van a hidegháborús vonatkozása (klipjében Reagen és Csernyenko hasonmásai püfölik egymást keményen), és az ezáltal keltett botrány, de még sorolhatnám. Ami miatt mindenkinek ajánlom meghallgatásra, az a következő sora; „Are we living in a land/ Where sex and horror are the new Gods?/ Yeah”.

Ha kazin lenne meg, most értem volna az első oldal végére.

1 2 3 4

cimkék
- Frankie Goes To Hollywood

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább