Klasszikusok | Yazoo: Upstairs at Eric’s

A Yazoo 1982-es Upstairs at Eric’s című albumával nem könnyű megbirkózni. Annak ellenére, hogy klasszikus lemezről van szó, sokszor felmerül az emberben, ez a szintipop prüntyögés vajon mi a fenétől szól jól a mai napig?!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Yazoo
- Yazoo rajongói oldal

Ami engem illet, a szintipop területén jobban szeretem a Depeche Mode-ot, a Depeche Mode-nak is inkább azt a felét, ami végül megmaradt Depeche Mode-nak, azaz a Gahan és Gore rendszergazdasága alatt futó verziót. Ezzel szemben az is tény, hogy a nagy Yazoo sláger Don’t Go nekem is nagy kedvencem volt kiskoromban, és még most is szívesen hallgatom. Mikor Vince Clarke korai DM-dalszerző (a nagyon sikeres Just Can’t Get Enough című sláger elkövetője), 1981 végén bejelentette, hogy kiválik az általam háromszor is nevén nevezett elektronikus formációból, még nem tudhatta, hogy létrehozza a poptörténetben átugorhatatlan fejezetet nyitó Yazoo-t, s ezzel újabb rajongókat indukál a nintendo-hangzás imádóinak már amúgy is népes közösségébe.

1982 elején az "MS-DOS Felhasználók Baráti Körének" lelkes tagja elkezdett kutakodni, vajon kivel együtt realizálhatná a fejéből egyre másra kipattanó jobbnál jobb dalait. A kései Kraftwerk magnetikus delejében feltöltődve mit sem törődött azzal, hogy választottja, Alison Moyet tulajdonképpen jazz-, és blues énekesnő, de úgy tűnik, más sem; szuperjellegzetes fúziójuknak csodájára járt a popvilág (Clarke szerint egyébként Moyet a világ legjobb fehér énekesnője). Létrehoztak egy teljesen kompakt zárójelet a diszkrét számok halmazán belül, oly sikeresen, hogy a bitekre szeletelt hangminták és hurkok egyáltalán nem sírnak ki az r’n’b’ koordinátarendszerből.

Az első közös nevező az Only You kislemez volt, melyet újabb kettő, a Situation és a Don’t Go követett. Mondhatnám azt is, hogy ezek a legnagyobb slágereik. Ami a klasszikus Upstairs-t illeti, szinte már csak körítés eme nemes triász köré. Hogy ne szólják meg a váz elejét, hozzá kell tennünk; azért vannak még jó nóták a lemezen.

Mikor 1986-ban CD-n is megjelentették az albumot, az I Before E Except After C -t, melyről úgy gondolták, hogy egyáltalán nem passzol a koncepcióba, levették a tracklist-ről. Viszont a The Other Side of Love, amit egyébként már az Upstairs sikere után tovább együtműködve, kislemezként adtak ki, és a Situation is felkerült a lemez végére. Ezt azért is fontos tisztázni, mert a körzővel szerkesztett zenei ívek világában még fontosabb a pontos sorrend, mint a többi album kritizálása során, elvégre az elektromágneses mezőben haladó elektronok is csak egy irányba térülhetnek el. Éppen ezért mindenkinek azt tanácsolom, mielőtt belekezdünk a zajok és hangok dekódolásába, dobjunk még be egy kávét és egy krémest.

1 2 3 4

cimkék
- Yazoo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább