Klasszikusok | Yazoo: Upstairs at Eric’s

megosztás
kapcsolódó linkek
- Yazoo
- Yazoo rajongói oldal

Az első szám, a nagy sláger, a már említett kislemezes Don’t Go, okos választás albumkezdő dalnak. Szebb antrét el sem lehet képzelni Teri Hatchernek, minthogy erre a számra dobja le ruháit a Tango és Cashben, édesanyám (a Rocky-t leszámítva) kedvenc Stallone-filmjében. A szintén nyolcvanas években készült opuszban remek aláfestés ez a szám, arról nem szólva, hogy mivel óriási sikert aratott akár az európai, akár a tengerentúli diszkókat számítjuk, simán eszünkbe kell jusson, ha erről az évtizedről kérdeznek minket. Közben persze arra is rájöhetünk, hogy a taps és a pergő milyen jól szól együtt, és hogy milyen jópofák tudnak lenni a groteszk vámpíros frankeinsteines szintipop klipek, melyekben Clarke hülye fejeket vág libegő kakastaréj-frizuráját kiemelendő.

A következő számban a csak szuperlatívuszokban jellemezhető vízvezeték-szerelő, Mario pattog a gombák tetején, feje felett az ég rikítóan kék, ciklámen virágok és vidám groove-ok szegélyezik minden egyes megszerzett pontját. A Too Pieces esetlen szövege, még esetlenebb dallama csak a bevezető a következő szintre, a Bad Connection banalitásának terepére. Eme veretes darabot elviselni is nehéz, szeretni csak a mélyen érző midi remote keyboard hívek tudják, és azt is hozzá kell tegyük, hogy a felvétel rendkívül emlékeztet a Just Can’t Get Enough-ra. Természetesen, mindkettő tökéletes popdal, korában formabontó, majd sokat kopizott hangzávilággal – mely azonban zeneileg mégis csak klisékre építkezik.

A lemez unikuma következik ezután, a Midnight, melyhez csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem az elhagyatottságról soha nem énekeltek még ilyen modorosan, ennyire vidám témára, mint ebben a számban. Moyet szövege ez esetben is tökéletes popszöveg; sémákra építkező, ugyanakkor őszintének tűnő semmitmondás; "Heartache, Heartache Yeah/When I saw his face I could see how bad I'd let him down/cheating when he was working hard"

1 2 3 4

cimkék
- Yazoo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább