Sub Bass Monster: Fekete Lemez | Nehéz olyasvalakiről kritikát írni, aki egy generációnak tudta elmagyarázni, milyen is a vidéki hip-hop, és megmutatta, nem csak a Bëlga tud jópofa rapzenéket csinálni a kétezres években. Sub Bass Monster Fekete Lemeze pont azért jó, amiért nem. Mert túlságosan is odafigyel ránk.
Próbálunk mindig objektívek maradni, ha kritikát vagy bármilyen véleményt formálunk egy előadóról. Abban az esetben nehéz egy lemez felett ítéletet mondani, ha az ember egyszer imádja. Sajnos a Fekete Lemez legnagyobb problémája az, hogy nehéz szeretni, nehéz imádni. Nem lehet annyira élvezni, mint annak idején a Félre az útbólt, vagy Tovább is van, mondjam méget. Azok a zenék más világban íródtak, ezek a számok, melyek ma bömbölnek a Lada hangszórójából már valahogy mások. Lehet, hogy mi változtunk meg nagyon, vagy az országunk lett ennyire nyomott, mint a Fekete Lemez, amely próbál ugyan pozitív lenni, bulis, de sehogy sem sikerül neki.
A társadalomkritika felől megközelítve a korong lehetne tökéletes is. Reflektál a magyar eseményekre, olyan számokkal, mint a Mázli, mely egészen az ember szívéig képes dallamával hatolni, esetleg a Mista Slota, melynek témájáról felesleges is írnom. Az album legnagyobb erénye pont a hátránya is. Roppantul pozitív dolog a társadalom felett jobbító szándékú ítéletet mondani, a politikusokat megnevelni pedig méltányolandó, viszont az aktualitás már nem annyira működik. Szabolcs mintha kicsit késve érkezett volna a piacra, és már csak a romlott árut kapná, próbálná azt feldolgozni. A nyelvtörvény sajnálatos, viszont nem aktuális, tehát érdektelen a lemez szempontjából, ez pedig minimum követelmény egy kritikus hangvételű albumnál. Nem azért lesz egy társadalomkritika jó, mert univerzális, mindig érvényes, hanem mert gyors és pörgős. Folyamatosan aktuális. A Mista Slotát persze elnézhetjük, hiszen a YouTube-on a törvény elfogadása után azonnal meg is jelent, Szabolcs tehát nem tétlenkedett, viszont az album többi száma megkésett és talán kicsit kopottas is.
Annak idején Monster megpróbált a Mákvirággal egy olyan tracket megalkotni, ami görbe tükröt tartott a magyar pop elé, nem sikerült, nem lett sikeres, a rádiók pedig nem játszották. Elsiklottunk felette, ellenben a mostani album nagyon rádióközpontú, például a Ne Sírj Anyám egy majdnem tökéletes szám. Az MR2 Petőfi folyamatosan adja is, és meg kell mondanom, nagyon jól sikerült dal. Rádió- és hallgatóbarát. Piros pont, A+ vagy ötös, ahogy tetszik.
Viszont úgy gondolom, a Fekete Lemez többi zenéje valamiért nem fog széles hallgatóságra találni. Természetesen van egy réteg, amelyik bolondul Szabiért, és van az a réteg, aki még nem is élt, amikor Szabi már megmondta a frankót. Őket nehéz lesz elcsábítani olyan számokkal, mint a kissé zavaros Ábel a kábelrengetegben, vagy a lassú és hosszú Menj tovább. Kicsit elhervadt a lendület, ez talán annak is köszönhető, hogy Szabi inkább az életére koncentrált. Az elmúlt hét évben befejezte az iskolát, a Győri Egyetemre járt építészmérnöki szakra - kicsit talán megölte ez a hip-hopot a lelkében. Több Mázli vagy Ne Sírj Anyám kellene a lemezre. Természetesen azért nem minden szám okoz csalódást, vannak egészen pontos, jó, célt találó darabok, mint a Ma Éjszaka, azonban a társprodukcióban készült trackek mindegyike unalmas.
A Fekete Lemez kissé temeti a régi Szabit és próbál egy újat feltámasztani, megalkotni, mint a kiborgot, aki csak jó zenéket akar csinálni, tökéletes szövegekkel és új beatekkel. Ha valóban ez volt a cél, nem sikerült, a Négy ütem alkotója sajnos most nem találja a ritmust. Örök szabály, hogy a szöveg nem minden, kell egy dallam is. Nem szeretnék frázisokkal dobálózni, de sajnos muszáj, mert Sub Bass Monster eltűnt hét éve, és azóta csak néha egy-egy trackkel sikerült előtérbe kerülnie. A ritka lemezmegjelenés pedig nem hozza magával a minőséget. Több időt kell a stúdióban tölteni, és aktuálisnak maradni, ez volt mindig is Monster titka, na meg a vidéki hip-hop bája, ami mindenkit elbájolt a középiskolától az egyetemig. Azóta viszont mindenki felnőtt, Szabi pedig talám túlságosan is.
Már elnézést, de a szlovák nyelvtörvény hogy ne lenne aktuális!
Ugyanis tudtommal nem törölték még el! Ami gyalázat!
Szerintem a lemez szimplán 10-es, de nem vitatkozom veled. Ez a véleményed tiszteletbe tartom.
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább