A szexbomba után... Tom Jones

Tom Jones: 24 Hours | Hölgyeim és uraim, Tom Jones visszatért! Persze illetlen dolog ilyet mondani egy olyan énekesre, aki az elmúlt ötven évben szinte végig színpadon volt, de hát a helyzet az, hogy Tom Jones-tól album, új dalokkal legalábbis, már 15 éve nem jelent meg. A „24 Hours”, azaz 24 óra című lemez pedig talán az eddigi legjobban sikerült korongja.

Lehet, kicsit furán hangzik, de úgy néz ki Tom Jones 68 éves korára jutott el arra a pontra, hogy egy igazán érett lemezt hozzon össze, ráadásul nem csak mint énekes, hanem dalszerzőként is. Azt eddig is tudtuk róla, hogy szinte bármit képes saját stílusban interpretálni, ezen a korongon is van két átdolgozás, egy Bruce Springsteen dal (The Hitter), illetve a nyitó szám (I’m Alive) melyet Tom fantasztikusan, teli energiával ad elő.

Ő maga egyenesen azt nyilatkozta: “Imádok dalokat énekelni, de ezen a lemezen szerettem volna magamból is megmutatni valamit, a saját életemet, saját gondolataimat, más szóval, ha meghallgatjátok ezt az albumot, akkor megismerhetitek az igazi Tom Jones-t!”

Az album megszületésének története egyébként, mint minden nagy story, egy éjszakai bárban kezdődött, ez speciel épp Dublinban, ahol az U2 énekese, Bono és Tom Jones - akik jó barátok - együtt iszogattak. Ott mesélt Tom Bononak az életéről, egész pontosan a fiatal koráról, ami nyomán Bono és Edge írtak egy dalt Tom-nak „Sugar Daddy” címmel, ami róla szól, és ezen az albumon található. A két zenész a U2-ból nem csak megírta, de közre is működik a dalban. Tom Jones ezután gondolkodott el azon, hogy saját életéről is énekelhetne, és bele kellene folynia a többi dal írásába is.

Az egyik dal, ami igazán megragadja az album intim hangulatát, a „The Road” című szám. Ez egy szenvedélyes ballada az igaz szerelemről, mely Tom feleségéről szól. Tom szemérmesen annyi mondott erről, hogy élete útja már 51 éve mindig visszavezet a feleségéhez, még akkor is, ha előfordultak olyan időszakok, amikor olyan dolgokat tett, amire nem büszke, de ezzel a dallal szeretne tisztelegni élete egyetlen biztos pontja előtt.

Tom Jones kétség nélkül egy élő legenda. A hatvanas évek közepe óta töretlen a népszerűsége, olyan hírességek barátja volt, mint Elvis Presley, Frank Sinatra, Van Morrison, Robbie Williams vagy Freddy Mercury. Egyik pillanatban Las Vegasban lép fel, másnap már a Wembley-ben. Ez az album, kétségkívül örökzöld lesz 50 év múlva is.

MyMusic

A MyMusic értékelése: 9/10

Tom Jones: 24 Hours (S-Curve Records, 2008 november 25)

1. I'm Alive (producer: S*A*M and Sluggo)
2. If He Should Ever Leave You
3. We Got Love
4. Feels Like Music
5. Give A Little Love
6. The Road
7. In Style and Rhythm (producer: Pumali Panthers)
8. Sugar Daddy
9. Seasons
10. Never
11. The Hitter (producer: Betty Wright, Mike Mangini and Steve Greenberg)
12. Seen That Face
13. 24 Hours

Producer: Future Cut, kivéve ahol jelölve

24 Hours
Parlophone, 2008

1.	I'm Alive	0:00
2.	If He Should Ever Leave You	0:00
3.	We Got Love	0:00
4.	Feels Like Music	0:00
5.	Give A Little Love	0:00
6.	The Road	0:00
7.	In Style And Rhythm	0:00
8.	Sugar Daddy	0:00
9.	Seasons	0:00
10.	Never	0:00
11.	The Hitter	0:00
12.	Seen That Face	0:00
13.	24 Hours	0:00

cimkék
- Bono, Edge, elvis, Frank Sinatra, Freddy Mercury, lemezkritika, Robbie Williams, Tom Jones, Van Morrison

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Remarques

tonika49	2008. dec.. 23. 23:28	1
Egyesült Királyság Wales. 1940.06.07.

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer