2008. október 6. | burlesque

Ez itt az új Enigma!

Enigma: Seven Lives Many Faces | Egyedülálló hangulat, végtelenségbe nyúló, ám mégsem hosszú dalok: a román származású Michael Cretu legújabb albuma zseniálisra sikeredett – akárcsak az eddigiek.

Michael Cretu két évvel ezelőtti munkája, az ’A Posteriori’ egyfajta összegzés volt: a zenész bemutatta, hogy miről is szólt az Enigma a kilencvenes években, és hová fejlődött a XXI. század elejére. Lehet, hogy a 2006-os, valamint az azt megelőző néhány korong nem tartalmazott akkora sikerdalokat, mint az első két lemez ’Sadeness’, a ’Mea Culpa’ vagy a ’Return To Innocence’, ám az utánozhatatlan atmoszféra, valamint a remek hangszerelés valahogy mégis tökéletessé tette az aktuális albumokat. Szerencsére a ’Seven Lives Many Faces’ esetében sincs ez másképp.

Noha első hallgatás után úgy éreztem, hogy a lemez (néhány szerzeményt leszámítva) egyszerűen elment mellettem, eszembe jutott, hogy Cretu korábbi műveinek megismerése során is pontosan így jártam: kellett két-három hallgatás ahhoz, hogy az adott album meggyőzzön. Nos, ezúttal is így történt.

Az ’Encounters’ kezdésnek kiváló: nem is dal ez, hanem inkább egy hangfolyam, melyben a suttogó éneké és az úszó szintialapé a főszerep – briliáns felvezetése ez a többi számnak. A nyitás után rögtön az egyik kislemezes dal következik. A ’Seven Lives’ talán nem lesz akkora sláger, mint mondjuk a ’Return To Innocence’, de azért nem kell félteni ezt a kompozíciót sem – harmadik „pályán” érkező ’Touchness’-t pedig különösen nem! Az andalító dallamok mellett kissé furcsának tűnik a dobgép tompa hangszíne, a visszatérő motívum azonban mindenért kárpótol: egy akusztikus gitár által kísért, mindössze két hangból álló énektémáról van szó – felejthetetlen!

A következő csúcspont a csodás vokálokkal operáló ’La Puerta Del Cielo’, melyet a némileg bizarr ’Distorted Love’ követ. Utóbbi dal meglehetősen különös pontja a lemeznek – elsősorban az újító hangszerelésnek köszönhetően –, ennek ellenére nagyon is működik! Hasonlóan remek, ám az Enigma eddigi munkásságához sokkal inkább passzoló szerzemény az instrumentális ’Deja Vu’, valamint a ’Between Generations’. A tökéletes zárásról a fantasztikus női énekkel gazdagított ’The Language Of Sound’ gondoskodik.

Az Enigma már az ’MCMXC A.D.’-n megmutatta, hogy az egyedülálló hangulat képes egy egész albumot elvinni a hátán. Nyilván nem árt, ha vannak slágerek is, de alapvetően az Enigma sohasem ezekről szólt. Potenciális kedvencek azért a ’Seven Lives Many Faces’-en is akadnak: kívánhatnánk-e szebb és jobb dalokat, mint a ’Seven Lives’, a ’Touchness’ vagy a ’La Puerta Del Cielo’? Nem nagyon. Cretu azonban inkább az összhatásban bízik, az pedig minden eddigi lemezén hátborzongató volt.

Ha az első két Enigma-alkotás megérdemli a tíz pontot (márpedig mindkettő megérdemli), akkor a ’Seven Lives Many Faces’ egy kilencesre mindenképpen rászolgál. Beszerzése és többszöri meghallgatása erősen ajánlott!

burlesque

A MyMusic értékelése: 9/10

Enigma: Seven Lives Many Faces (EMI, 2008)

Számlista:

’Encounters’
’Seven Lives’
’Touchness’
’The Same Parents’
’Fata Morgana’
’Hell’s Heaven’
’La Puerta Del Cielo’
’Distorted Love’
’Je T'aime Till My Dying Day’
’Deja Vu’
’Between Generations’
’The Language Of Sound’

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

Robi83	2008. dec.. 11.  13:57	3
Van jobb lemezük is, nekem annyira azért nem jön be.

burlesque	2008. okt.. 11.  21:48	2
Gondolkodtam én is a 10-esen, de aztán beugrott az 'I Love You... I'll Kill You' a 'The Cross Of Changes'-ről: ha az új lemezt 10, akkor az mennyi? 100? :)

vocál	2008. okt.. 11.  11:47	1
Egyet értek, szeritnem is nagyon jó az új Enigma album, és többször meg kell halgatni, hogy össze álljon a kép, hogy ráérezzen az ember. Sokan azt mondják, hogy az Enigma már nem a régi és hasonlók, de azt tudni kell, hogy lezárult az etnót a gregorian énekekket zseniálisan összevegyítő korszak, és ez igy van jól. A Seven LIves szám nagyon pörgős, szerinem az egyik legjobban sikerült Enigma dal. Nem hiába volt a német olympiai csapat hivatalos kísérő dala. A Hello and Welcome-hoz (az eredeti változatához) hasonlítanám, a dynamizmusa miatt, amely sajnos nem lett annyira sikeres, amenyire jó. Hozzá tennem még, hogy szerintem még a 3 ik album is megérdemli a 10 pontot, ennek én 9,5-t adnék, ha lehet.

Teljes fórum