Nyugi, Caleb, nyugi!: Beartooth - Aggressive (2016)

Caleb Shomo 2012-ben az Attack Attack élén hozta el az év egyik core lemezét, 2014-ben a szobaprojectből zenekarrá avanzsált Beartooth-debüttel ismételt, most pedig újra itt van és ismét szót kér!

megosztás
kapcsolódó linkek
- beartooth

Érdekességként feltűnhet a lemez legelső hallgatásánál, hogy hiába a címválasztás, ez korong bizony fele annyira sem agresszív, mint a Disgusting volt, hát még ha az AA This Means War-jára gondolunk, akkor pláne nem. És az a legjobb az egészben, hogy ezt mégis pozitívumként lehet feljegyezni, ugyanis a kevesebb néha több elvét szem előtt tartva Caleb sokkal többet énekel, a screamek pedig kevesebb helyen kapnak kibontakozási lehetőséget. Persze megijedni nem kell, ettől még ez az album nagyon messze van a poptól, de a dallamosítás igencsak pozitív irányba billenti a mérleget.

A buta részekből szerencsére sikerült megtartani annyit, amennyitől az egyszeri hardcore rajongó még simán lebontja a szobát, de mégsem fuldoklunk a breakdown-tengerben. Érdekes megfigyelni egyébként, hogy a tempóból is sikerült egy kicsit visszább venni és néhány dalba core-os rigmusok helyett szinte már-már rockos riffeket erőltetni. Ezt azért nagyon jó már az elején realizálni, mert így egy Hated vagy egy Always Dead húzása annyira arcon tudja csapni az embert, mint egy gőzmozdony. Természetesen ezek a dalok olyan kivételek, amelyeknek a párját megtalálhatjuk az előző korongon - hát még az ultrabeteg, szenvedős King of Anythingét -, mégsem önismétlőek, hiszen egy direkt szerkesztési mód eredményei.

Szintén fogási pont lehet, hogy az Aggressive nem egy annyira direkt-sláger lemez, mint a Disgusting volt. Persze, van itt is olyan dal, ami egyből betalál (gondolunk itt egy Sick of Me-re vagy az abszolut sláger However You Want it Said-re), de a legtöbb inkább többszörhallgatós, emésztgetősebb darab lett. És nem, természetesen Caleb nem írta meg az új After the Burial-lemezt, nem így kell érteni a dolgot :) A Beartooth továbbra is ösztönzene, amelyre élmény lesz majd egyszer élőben bulizni, ha végre eljönnek kicsiny országunkba, de el kell ismerni, hogy a srácok próbálkoznak, picit poposodnak, mégis nagyon igyekeznek megtartani azt az erőt és energiát, amely rájuk annyira jellemző. Az idei év egyik nagy befutója lehet stíluson belül, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!

A MyMusic értékelése: 9\10

Tracklist:

01 - Aggressive
02 - Hated
03 - Loser
04 - Fair Wheater Friend
05 - Burnout
06 - Sick Of Me
07 - Censored
08 - Always Dead
09 - However You Want It Said
10 - Find A Way
11 - Rock Is Dead
12 - King Of Anything

cimkék
- hardcore, lemezkritika, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább