A MUSE új iránya nagyon jó irány

Muse - Drones | Amikor egy éve arról írtam, hogy a Muse új irányt vesz, és visszatér az alapokhoz, kicsit féltem az eredménytől: az utóbbi években ezek az irányváltoztatások nem sok jóval kecsegtettek a rock műfajában. Viszont most kezemben az Drones, és azt kell mondanom, hogy (újfent) zseniális darabot kaptunk Bellamyéktól.

A nyitószám, a Dead Inside jellemzi talán a legjobban az egész albumot, és a Muset, úgy en bloc. Karakteres, Matt hangja kiemelkedő, de nem nyomja el a hangszereket, és jól vegyíti a hangszereket, az effektek kavalkádját. A dob erősen belehatol a fülünkbe és bele is ragad: nem egyszer doboltam én is Dominiccal, amíg hallgattam a lemezt. Nem érződik túl rockosnak, de mégse mondanám rá, hogy pop lett: valahogy mindig megtalálják az ilyen szürkezónákat, ahol még kotta nem járt, és meghódítják.

A két köztes track (Drill Sergeant és JFK) kifejezetten tetszett, bár én nem nagyon vagyok oda az ilyen kis fél perces nem számos számoknak. Főleg a Kennedy-beszédre felépített gitárjáték fogott meg, szerintem hatásos volt, és jól vezette fel a számot.

Egyértelműen a legjobb szám a lemezről (és, bár még csak féltávnál vagyunk, meg merem kockáztatni, hogy az idei év alternatív rock trackje is) a Psycho. Kemény riff, jó szöveg és olyan érzés, mintha tényleg arra akarna kiképezni, hogy gondolkodás nélkül tegyem, amit mondanak. A monotonitása a gitárnak is beleillik a dalba, jól megy a mondanivalóhoz.

Még külön kiemelném, a lemez címadó dalát, ami hangszerek híján, egy többszólamú ének lett. Zseniális. Egyszerűen így lehet összefoglalni. Érzelem teljes, szép, és illően zárja le az albumot.

Egy album, amire nem tudok rosszat mondani. Ahogy a Foo Fighters, úgy a Muse is eljutott nálam egy olyan szintre, hogy nem tudnak rosszat csinálni. amihez Bellamyék hozzányúlnak az arany lesz.

MyMusis értékelés: 10/10

Muse - Drones (Warner, 2015)

1. Dead Inside
2. [Drill Sergeant]
3. Psycho
4. Mercy
5. Reapers
6. The Handler
7. [JFK]
8. Defector
9. Revolt
10. Aftermath
11. The Globalist
12. Drones

cimkék
- kurvajó!, lemezkritika, MUSE

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer