$z@rból várat! - Falling in Reverse - Just Like You

Falling in Reverse - Just Like You | Van nekünk egy egoista, ripacs, visszataszító, nagyképű, mindemellett remek adottságokkal megáldott énekesünk és egy biodíszletként funkcionáló, olykor érdemi munkára is képes bandánk. Mindezt harmadszor. Van ebben annyi, hogy érdemes legyen akár egy percet is szentelni rá a drága időnkből?

megosztás
kapcsolódó linkek
- Falling In Reverse - Facebook

(most kérem meg az olvasókat, hogy vegyék kezükbe a legelső éles tárgyat és szúrjanak le!)

Van!

Legalábbis ami az előző albumhoz képest történt fejlődést jelenti, mindenképpen. Természetesen arról van szó, hogy az idegesítő rap-betéteket és a mérhetetlenül fricskán összehányt és érdemben kulturális értéket nem képviselő elektronikát visszaszorították és a helyét az élő zene vette át. Ezért már megérte együtt maradni egy olyan album után, mint amilyen a Fashionably Late volt. Mindemellett tagadhatatlan, hogy albumfelépítésből még van hova fejlődnie a bandának, ugyanis a korábbi korong tökéletes mását sikerült reprezentálni, két évvel később. Persze, tudom, vannak olyan bandák, akik évtizedeket építenek fel ugyanazon koncepcióra, de azokat nem is értékelem... Szóval!

Radke hangja eddig is jó volt, már ha sikerül valakinek megbarátkozni az eléggé érdekes hangszínével, és az sem vitás, hogy minden stílusban egészen jókat tud énekelni. Ha akar, ezt hozzá kell tenni, mert nem véletlenül van ott a banda renoméja, ahol... ugyanis a legtöbbször nem akar. Szerencsére most erről nem volt szó és az értelmetlen rapelési kényszerét kispadra ültetve végre üvölt, screamel, hörög és énekel. Bravó! Évek kellettek hozzá, de eljutottunk idáig. Zeneileg persze az egy kemény-egy lágy váltakozást követi a lemez, melynek két sarkalatos pontja van: a címadó tétel, amely amellett, hogy elsőre poén, másodjára már bugyuta és itt a párhuzam az előző lemezzel szintén tetten érhető. Aztán második napirendi pontunk a Brother, amely akusztikus, dallamos, szomorkás és (a közhelyeket jóhiszeműen elnézve) mélyebb, mint az átlag dalok. Nem azt mondom, hogy ezzel sikerült világot megváltani, de meglepni az egyszeri kritikust, na azt sikerült. A My Apocalypse II egyértelmű BMTH - Sleepwalking nyúlását viszont nem tudom hova tenni. Persze, nagyon jó az a dal, szoktam is dúdolgatni, de jó az úgy, ahogy van! Jah, zeneiség: poptól a metalcore-ig mindent kapunk, amit csak lehet és emellé majdnem minden dalban van egy tekerős gitárszóló is, ami jó. Csak kicsit olyan, mint a cseresznyefán elbújt elefánt. Ettől függetlenül Jacky Vincent megérdemel egy félmosolyt, mert maximálisan kiemelkedik a többiek közül. (Nem is értem, mit keres még ebben a bandában??? - a mérhetetlenül sok pénzen kívül?) Szóval leszámítva a gumi-lábdobot, a néhol gagyi szövegeket (igen, ebből nem nagyon sikerül kigyógyulni), a stílusbeli határfeszegetés maximális telibe$z@rását és a néhány értékelhetetlen dalt, egy egészen hallgatható anyagot kapunk. Persze, csak ha nincs jobb dolgunk...

A MyMusic értékelése: 5/10

Falling in Reverse - Just Like You (2015, Epitaph)

Tracklist:
01 - Chemical Prisoner
02 - God, If Your Are Above...
03 - Sexy Drug
04 - Just Like You
05 - Guillotine IV (The Final Chapter)
06 - Wait And See
07 - The Bitter End
08 - My Heart Is To Blame
09 - Get Me Out
10 - Die For You
11 - Brother
12 - My Apocalypse II.
13 - Pray

Jam

cimkék
- Falling in Reverse, kritika, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább