3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. június 18.

A MUSE új iránya nagyon jó irány

Copyright:

Muse - Drones | Amikor egy éve arról írtam, hogy a Muse új irányt vesz, és visszatér az alapokhoz, kicsit féltem az eredménytől: az utóbbi években ezek az irányváltoztatások nem sok jóval kecsegtettek a rock műfajában. Viszont most kezemben az Drones, és azt kell mondanom, hogy (újfent) zseniális darabot kaptunk Bellamyéktól.

A nyitószám, a Dead Inside jellemzi talán a legjobban az egész albumot, és a Muset, úgy en bloc. Karakteres, Matt hangja kiemelkedő, de nem nyomja el a hangszereket, és jól vegyíti a hangszereket, az effektek kavalkádját. A dob erősen belehatol a fülünkbe és bele is ragad: nem egyszer doboltam én is Dominiccal, amíg hallgattam a lemezt. Nem érződik túl rockosnak, de mégse mondanám rá, hogy pop lett: valahogy mindig megtalálják az ilyen szürkezónákat, ahol még kotta nem járt, és meghódítják.

A két köztes track (Drill Sergeant és JFK) kifejezetten tetszett, bár én nem nagyon vagyok oda az ilyen kis fél perces nem számos számoknak. Főleg a Kennedy-beszédre felépített gitárjáték fogott meg, szerintem hatásos volt, és jól vezette fel a számot.

Egyértelműen a legjobb szám a lemezről (és, bár még csak féltávnál vagyunk, meg merem kockáztatni, hogy az idei év alternatív rock trackje is) a Psycho. Kemény riff, jó szöveg és olyan érzés, mintha tényleg arra akarna kiképezni, hogy gondolkodás nélkül tegyem, amit mondanak. A monotonitása a gitárnak is beleillik a dalba, jól megy a mondanivalóhoz.

Még külön kiemelném, a lemez címadó dalát, ami hangszerek híján, egy többszólamú ének lett. Zseniális. Egyszerűen így lehet összefoglalni. Érzelem teljes, szép, és illően zárja le az albumot.

Egy album, amire nem tudok rosszat mondani. Ahogy a Foo Fighters, úgy a Muse is eljutott nálam egy olyan szintre, hogy nem tudnak rosszat csinálni. amihez Bellamyék hozzányúlnak az arany lesz.

 

 

MyMusis értékelés: 10/10

Muse - Drones (Warner, 2015)

1. Dead Inside
2. [Drill Sergeant]
3. Psycho
4. Mercy
5. Reapers
6. The Handler
7. [JFK]
8. Defector
9. Revolt
10. Aftermath
11. The Globalist
12. Drones

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky