3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. november 25. | Stewie

Utazás az érzelembe – Lynd

Copyright:

Lynd: Lost and found - EP | A Lynd egy izgalmas, új formáció, aminek műfaji meghatározására egy egész cikksorozatot kéne szánnom, hogy teljes képet adjak. Keverik az akusztikus hangszerelést, a hip-hopot és az elektronikus zenét, a klasszikus alternatív-poppal és a jazzel. És a legnagyobb csavar, hogy eme kaotikus fergeteg ellenére, hihetetlen jó a bemutatkozó EP-jük.

Aki ismer, az tudja, hogy sose rajongtam a popért, se az agyonkevert műfajokért. Így kicsit rossz szájízzel ültem le hallgatni a kislemezt. Ez viszont el is múlt az első szám első harmadában. A számok egyszerre komplexek és hihetetlen egyszerűek. Ellazítanak, kikapcsolják az agyat, de közben leásnak az érzelmi szintünk legaljáig, megmozgatva lelki izomzatunk minden porcikáját.

A hangszerek kompozíciója kellemes, jól felvezetik, és támogatják az éneket. De lehetne egy kicsit erősebb a szóló részeknél, mert ezek az átvezetők nem elég karakteresek, van, hogy kiesek az adott szám világából. Az ének szinte kifogástalan. Remek a szöveg (mind egyszerűségben, mind mélységben). Ehhez jön a hang, ami megadja azt a lendületet, ami eljutatja a dalokat a szívünk legmélyére, és ott olyan krátereket hagy, ami után nem tudunk, nem elgondolkodni, hogy mi is történik amúgy az életünkkel. A stílus egy kicsit emlékeztet Dido-ra, ami nem baj, de ettől nekem kevésbé karakteres. A másik probléma, hogy nem ereszti el magát az énekes. Nem érzem, hogy teljesen kinyílna, átadná magát a pillanatnak. Persze ez már csak egy kis csomó a kákán.

 

 

A számok közül a Lost and foundot kapjuk meg először. Talán nem ez a legkarakteresebb szám, de jól elindítja a lemezt. Lüktető, erőteljes és felkelti az érdeklődést. Az ismétlődések, nagyon jól szemléltetik a folyamatosságot, a vég nélküliséget, főleg a dal végén. A Take me igazán jó példa a lágy akusztika és a hipp-hopp remek keverésére. Természetesnek hat, nem idegen egymástól. Szerintem ezt a legnehezebb eltalálni, hogy hol van a határa a kiegyensúlyozott, mégis harmonikus keverésnek. A lemez mélypontja számomra a Flashing light. Egyszerűen semmi hatást nem váltott ki belőlem. Alapzajnak jó egy meghitt beszélgetéshez, de ennyi. Nekem nagyon töltelékszagú a szám, de gondolom meg kellet lennie a kötelező számmennyiségnek. Viszont ami utána jön. A Proud, a maga 3:25 percével annyi érzelmet mozgatott meg, amennyiről nem is tudtam, hogy van bennem. A lágy, szinte suttogó ének, olyan andalító, hogy tényleg majdnem könnyeztem a gyönyörtől, de pont az extázis előtt jön az elektronikus rész, ami más irányba tereli az éneket, így szélesítve ki a rátáját az érzelmeknek. A rapp részt egy kicsit fölöslegesnek tartom benne, de nem feltétlen rossz, bár szerintem nélküle jobb lenne. Az If I see egy remek kis szám lenne, ha nem lenne közel 6 perc hosszú. Itt jön elő, a már fönt említett instrumentális zsákutca. Egyszerűen kizökkent a monoton átvezető rész, ami még terjedelmes is. Nem azt mondom, hogy rossz a szám, sőt, kifejezetten jó, de nincs meg az az érzés, ami az előzőknél. Csak úgy jó. A misunderstood keretet az a lemeznek, mivel ugyanazt a dinamikát vélem felfedezni benne, mint a címadó, első dalban. Igen jól összerakott szám, itt jön elő talán legjobban az elektronika és az ének összjátéka.

 

 

Szerintem mindenkinek érdemes lenne meghallgatni ezt a lemezt, de csak ha hangulatilag rá vagyunk hangolódva magunk megismerésére. Kell egy fajta belső nyugodtság, akarás, hogy tényleg átjöjjön a lényeg.

Stewie

Lynd: Lost and found (szerzői, EP, 2013)

8/10

1. Lost and Found
2. Take me
3. Flashing light
4. Proud
5. If I see
6. Misunderstood
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky