2013. október 8. | govinda

Lynd: Amikor visszajöttem már tudtam

Napi szinten alakulnak a világban új zenekarok, de ritkán találhatunk köztük különleges, minden szempontból kellemes hangzást, ráadásul vizuális szempontból sem akármilyen élményt. Nos, a Lynd nevű formáció magán hordozza ezeket a jegyeket, hiszen hangzásban roppant egyedien van összerakva a csapat, és Kiszner Linda énekesnő meg talán az egyik legvonzóbb jelenség a magyar zenei életben, aki izgatottan várja a hamarosan megrendezendő kislemezbemutatót. Vele beszélgettünk...

Mikor és hogyan alakult meg a zenekar, honnan jött a formáció ötlete?
- Hivatalosan 2011-ben alakult a zenekar, ekkor még csak hárman voltunk, Rembeczki Gabi a basszerosunk, Wagner Zsolt a dobosunk és jómagam. Gabival jóval korábbról ismerjük egymást, még a reggaes korszakunkból. A Re-G-vel nagyon sokat fesztiváloztunk, koncerteztünk, többször voltunk külföldön, ezeken a hosszabb utakon ismertük meg egymást, és jöttünk rá, hogy nagyon hasonló a zenei világunk, és nem mellesleg nagyon jó barátok is lettünk. Ekkortájt (2007 körül) kezdtem el a Dacapellát, ami egy underground a cappella felállás volt baetbox-al (egy darabig Busa Pista személyében, majd Revolution váltotta őt) megspékelve. Ez a formáció is ment egy darabig, aztán valahogy itt is azt éreztem, hogy valamiért nem elég, tettünk hozzá gitárt, basszust, (itt is a Gabi hozta a mélyeket) akkor már nem a cappelaként funkcionált a csapat, ez is ment egy darabig de itt is hiányoltam valamit. Minden addig volt érdekes, amíg összeraktuk és megszólalt, még ekkor is csak feldolgozásokat csináltunk. A bristoli utazásom után kristályosodott ki, hogy mi az ami hiányzott, a saját dalok, saját szövegek, hogy a dalok mögött a saját valós érzelmeim legyenek, az általam megélt pillanatok, érzések. Amikor visszajöttem már tudtam, hogy mit szeretnék, csak azt nem, hogy kik lesznek azok akikkel ezt meg is tudom valósítani. A Gabi egyértelmű volt, Zsoltival is egész könnyen megtaláltuk egymást, a többiek már nem jöttek olyan egyszerűen.

Ki honnan érkezett a csapatba, hol zenéltetek eddig?
- Az előző kérdésnél ezek szerint picit belecsaptam már a második kérdésedbe is... Szóval ott tartunk, hogy megalakultunk, volt dob basszus ének, összerakosgattuk pár dalnak a vázát, volt olyan ami már így is nagyon jól megszólalt, ilyen volt például a Cloudy Day. Próbáltunk folyamatosan, lelkesen, és közben kerestünk valakit aki azt gondolja, érzi amit mi, elhivatott, zenei alázattal bír, és nem mellesleg jó zenész is. Rengeteg emberrel próbálkoztunk, eleinte billentyűsökkel, majd gitárosokkal, és egyszer csak jött a Peti (Marton Péter). Kanász Dusánnal ekkor már összeraktunk egy számot a Misunderstoodot, úgy volt, hogy ő fogja csinálni minden dalhoz az elektronikát, aztán az élet közbe szólt, és úgy alakította, hogy nem tudott volna annyi időt velünk foglalkozni amennyire szükség lett volna. Ekkor eszembe jutott, hogy körülbelül (ezt most remélem nem olvassa a Tomi...) 2 éve, a myspacen írt nekem egy srác, hogy elektronikus zenében utazik, és szeretné ha felénekelnék neki pár dalt. Gondoltam meghallgatom  milyen zenéket csinál, és meg kell, hogy mondjam igen meglepődtem...írtam neki egy választ, nem is gondoltam, hogy ilyen távlatban egyáltalán válaszolni fog. Ettől a válaszlevéltől datáljuk a kerek egész Lynd formációt.

Hogyan mutatnátok be a zenekart azoknak, akik még sosem hallottak róla? Kinek ajánlanátok a leginkább a Lyndet?
- Nagyon letisztult zene, mégis dinamikus, erős dob basszus elemekkel, és jazz hatásokkal. Azt szeretem leginkább a zenénkben, hogy nem tudom beskatulyázni. Nagyon sok féle zene volt ránk hatással, és ez lett ennek a zenei kavalkádnak az eredménye. Mindenkinek ajánlom, szerintem mindenki megtalálja benne azt ami számára szerethető.

Melyek azok az előadók, zenészek, akik a leginkább inspirálnak benneteket, vagy hatással vannak a Lynd zenéjére?
- Azt gondolom, hogy bátran mondhatom, hogy mind nagyon szeretjük The XX-t, Lana del Ray-t, Massive Attacket, Portishead-et, Kimbrát, és azt is kiemelném, hogy mind jazz közegből jöttünk, jazz suliban tanultunk, így a jazz is igen inspirálólag hatott ránk.

Hogyan születik meg egy Lynd-dal – kinek mi a feladata, vannak-e határozott szerepek a zenekarban?
- Megírok egy szöveget, kitalálok rá egy dallamot, (vagy fordítva) aztán kétféleképp szokott történni, vagy feléneklem és elküldöm a Tominak aki megkomponálja alá az elektronikát,  aztán abból építkezve a próbán meghangszereljük, vagy ennek a fordítotja is előszokott fordulni, amikor előbb hangszerelünk, és aztán küldjük a Tominak, hogy „felöltöztesse” a dalt egy kis elektronikával. Általában ez attól függ, hogy Tomi mennyire elfoglalt. A hangszerelés mindig úgy történik, hogy addig csináljuk, amíg mindenki elégedett nem lesz a végeredménnyel, de azaz igazság (lekopogom...), hogy nálunk tényleg mint a mesében, szinte elsőre mindeki annyira érzi hova mi illik, és mi állna jól a dalnak, hogy nem nagyon szoktunk egymás munkájába beleszólni, de ha mégis, az is nagyon építően történik. Tényleg nagyon jól működnek a „dal születések”, és azt is elmondhatom, hogy ahogy csiszolódunk, egyre gyorsabban haladnak a munkafolyamatok.

Misunderstood című dalotokon, melynek nálunk volt a premierje, Kanász Dusánnal, a Larry Hangman frontemberével dolgoztatok együtt. Milyen volt vele a munka, illetve terveztek-e a jövőben hasonló együttműködést más zenészekkel?
- Dusánnal nagyon szeretem a munkát, nagyon tehetségesnek tartom, iszonyat jó zenei producer, többször dolgoztunk már együtt. Az Akusztikban vokáloztam neki/nekik (Larry Hangmannek) először, itt kezdődött az ismerettségünk. A misunderstoodnál is nagyon flottul mentek a dolgok, kicsit „sokáig ült rajta”, de meg lett az eredménye, azt gondolom, hogy az egyik leg monumentálisabb dalunk lett. Még az is lehet, hogy a jövőben fogunk valamit közösködni. Pár hete az Ep bemutatóval kapcsolatosan beszéltük, és azt mondta, hogy nagyon szivesen csinálna egy remixet valamelyik dalunkra, szóval még bármi lehet....

Folytatás a következő oldalon! >>>

1 2