2016. október 20.

Takács Csaba: Mindig is zenével foglalkoztam

Takács Csaba életében mindig is jelen volt a zene. Ezt sok ember elmondhatja magáról, azonban nemrég Rocknagykövetté választották – ráadásul nem is akárkik -, ezen kívül megjelent első lemeze, amelyet Lélekvándor címre kereszteltek. Interjú a tovább után.

A zenélés előtt mivel foglalkoztál?

Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy mindig is a zenével foglalkoztam. Kisgyermekként musical-ekben (többek között az Aladdin, a Valahol Európában, vagy például a Légy jó mindhalálig-ban) játszottam kisebb-nagyobb szerepeket. A középiskolás években saját rockzenekarban próbálgattam szárnyaimat, majd jött a nagybetűs élet.  Fontos volt, hogy a - viszonylag fiatalon alapított - családomnak mindent meg tudjak adni. Belekóstoltam az építőipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem egy-egy szegmensébe, miközben a zene folyamatosan jelen volt az életemben. Például az egyik leghíresebb mai magyar pop-rock zenekar megszületésénél (amivel kapcsolatban titoktartási kötelmeim vannak) is summa cum laude végeztem.
Jelenleg nagybátyámmal közösen viszünk egy etyeki borászatot és hozzá kapcsolódó kis éttermet. Terveim, és habitusom végett bizton állíthatom, hogy a zene és a zenélés mellett mindig fogok időt szakítani vállalkozásom életével, fejlődésével.

Milyen az első lemezed a Lélekvándor fogadtatása?

Megtisztelő, meglepő és szokatlan érzés, ahogy a közönség és a szakma fogadja. Sok-sok szeretetet, biztatást és elismerést kapok. Megtűzdelve egy-két építőjellegű kritikával. A célunk az, hogy a média, és a klubkoncertek által eljussunk a nagyközönséghez, mind a magyarországi, mind pedig a határon túlon élő honfitársainkhoz. 

Hogyan tudnád meghatározni a saját stílusod?

Kétféle megközelítéssel tudnám definiálni. Az egyik, a zenei enciklopédikus meghatározás, amely szerint a klasszikus dallamos rockot játszom. Ami a gitár, basszusgitár, billentyű és dob összeállása és a harmóniák összefésültsége miatt van. A másik megközelítés szerint pedig - ahogy a köznyelvben él -  dallamos rockzenét.

Milyen érzés olyan szakemberekkel dolgozni, mint akik biztattak téged, hogy kezdj bele ebbe az egészbe?

Závodi Gáborral és Török Tamással sok-sok éves barátságban vagyunk. Családi eseményeken, bulikon, és ki tudja még hol, sokszor mikrofont ragadtam. P-Mobiltól kezdve, musical-eken át, Bon Jovi-ig közel 600 dal van a fejemben, illetve a torkomban. Török Tamás unszolt, hogy írjunk már egy dalt a magunk szórakoztatása végett. Ez volt a Mókuskerék c. dal, ami annak rendje módja szerint el is készült, majd Závodi Gábor stúdiójában fel is vettük. Gondoltam szuper, majd megmutatom az unokámnak. De nem maradt ennyiben, mivel Závodi is írt egy nótát (ami később az albumom címadó dala lett, a Lélekvándor), hogy énekeljem már el azt is. Aztán sorban születtek a dalok... Visszakanyarodva a kérdésre, a mai napig nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Végtelenül megtisztelő érzés, hogy a szakmából Závodi Gábor, Szolnoki Péter, Menyhárt János vagy akár a Sipos testvérek, illetve Papp Ferenc az Irigy Hónaljmirigyből, mellettem állnak és támogatnak.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Závodival és Törökkel tervezzük már, hogy a hideg téli estéken ismét összeülünk, és elkezdjük az újabb dalaink írását.

Hol láthat téged élőben a közönség?

Jövő év tavaszáig folyamatosan szeretnénk klubkoncertek által eljutni a magyar közönséghez, mind Magyarországon, mind a határon túl. Friss, naprakész információkat a www.takacscsaba.hu illetve a Facebook oldalamon találhattok.

Mit takar az, hogy te lettél a "Rocknagykövet"?

Nagyon szépen fogalmazták meg Vikidál Gyuláék egy díszes megbízólevélbe öntve. Mely szerint a magyar rockvilág neves zenészei azzal a küldetéssel bíznak meg, hogy rocknagykövetként utat törjek az igényes rockzenének és hogy népszerűsítsem a műfajt a fiatalok körében. Ezáltal bizalmat szavazva nekem, hogy fiatalos lendülettel és küldetéstudattal továbbvigyem a magyar rockzene jó hírét az elkövetkezendő évtizedekben.  Első lépésként egy jótékonysági fellépést szerveztem a Békési Sportcsarnokban, jómagam, Vikidál Gyula, Bon Bon és az Irigy Hónaljmirigy közreműködésével. A teljes bevételt a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolának és a rászoruló diákjainak ajánlom fel.
Valamint 2017. június utolsó hetében rendezem meg az Első Biatorbágyi Rock Camp-et, ahol 25 fő: 9-14 éves zenélni tudó gyereknek biztosítjuk ingyenesen, neves zenészek közreműködésével, a hangszeres tanulás, fejlődés lehetőségét.

Kik a példaképeid? Hogyan befolyásolják a lemezt - már ha befolyásolják egyáltalán?

Hazai előadók közül Demjén Ferenc és Vikidál Gyula munkássága az, ami gyerekkorom óta ikonikus jelentőséggel hatott, illetve a mai napig hat rám. Ők azok a karizmatikus előadóművészek, akik a magyar nyelv adta szépség és a benne rejlő lehetőségek által tudják átadni mindazt, ami a szívükben és lelkükben él.

Miért a Vég s a végtelen című dalt választottátok, mint első single?

Ez a dal eredetileg édesanyámhoz íródott, de egyszerre szól minden nagyszülőhöz, anyához és apához, fiúhoz és lányhoz: mindenkihez, aki köszönettel tartozik az univerzumnak, és hisz az igazi emberi értékekben. Számomra ez a dal olyan, mint egy szerelemgyerek. Beleborzongok, és mérhetetlen boldogság tölt el minden alkalommal, amikor elénekelem. Egyszerűen nincsenek rá szavak, mérhetetlenül szeretem ezt a dalt.

Fotó: Mahunka Balázs (FB)