2013. szeptember 13. | Jam

Itt a Blessthefall új lemeze is

Blessthefall Hollow Bodies | Két teljes évet kellett várni az Awakening utódjára, amely eléggé kedvencemmé avanzsálódott az eltelt idő alatt. Nézzük, sikerült-e megtartani a súlyosságot, növelni a dinamikát és a változatosságot és tartani a dallamokat?

Beau Bokan egy ripacs majom, aki talán még otthon a tükör előtt is azt gyakorolja, hogy hogyan tudná még jobban elhitetni mindenkivel, hogy élvezi azt, amit csinál. Ebből az következik, hogy ezt az embert senki nem akarja látni. Jó hangja van, különlegesen énekel, nagyon magas a hangszíne, de látni... na, azt ne kelljen. Éppen ezért jó ez a CD-dolog, amely a fülcsatornáinkat kényezteti, miközben bámulhatjuk a fehér falat, merthogy az is jobb. Szóval ezzel a kettősséggel kell megküzdenie mindenkinek, aki ott lesz szeptember 24-én a Dürer kertben, hogy meglesse a phoenixi srácok koncertjét, amint felhúzzák a közönséget August Burns Red előtt. Addig is, amíg számoljuk a napokat, lessünk bele, mire is bulizhatunk majd.

Tizenegy dalt kapunk az emocore, metalcore, post-hardcore és satöbbi stílusok mezsgyéjéről, amelyből a Deja Vu-t és a You Wear a Crown...-t már ismerhetjük. Míg utóbbi az abszolút sláger (nem véletlenül erre lett az első klip), addig a másik egy klasszikusabb Blessthefall nóta, amely felférhetett volna az előző lemezekre is. Ez egyébként nem mondható el mindegyik számról, ugyanis igyekeztek kicsit változatosabbá tenni a lemezt, mint elődje volt. Nem volt azzal baj, csak képtelenség volt megmondani a dalokról, hogy éppen melyik szól, annyira hasonlítottak egymásra. Most viszont, hála a felismerés hatalmának, hogy azt még egyszer nem nyomják le a rajongók torkán, mindent megtettek azért, hogy az ember sokszor hallgassa meg a dalokat, mégis elsőre a fülében ragadjanak a melódiák. Kapunk a megszokottabb dalokon kívül kicsit lágyabbakat, sokkal lágyabbakat és keményebbeket is, hála a vendégművészeknek.

A Youngbloods Jesse Barnett segítségével egy igazán baszós, August Burns Red-es nóta lett, ami azért fura, merthogy az ABR énekese szintén vendégeskedik, csak egy másik dalban. Ez a Carry On, amely szintén hajaz kicsit a nagy elődre, viszont olyan refrénnel van megáldva, hogy magasan a lemez legjobbja. Éppen ezért fájó kicsit, hogy a többi dal elnyomás alatt van a jóságoktól. A lemez címadó dala például egyáltalán nem a legjobb, ráadásul az egyik legjobb riffet is hallottuk már a Bring Me The Horizon Shadow mosesében, tehát ötletekért sem mentek túl messzire Bokanék. Viszont, hogy ellensúlyozzák a keményebb vonalat, kapunk egy teljesen akusztikus dalt, amely se nem túl jó, se nem túl rossz, csak van. Viszont van nekünk egy lemezt záró tételünk, amely Open Water névre hallgat és Bokan a feleségével, Lights-cal énekel benne akkorát, hogy leszakad a plafon. A múltkori lemezt levezető Meet Me At The Gates sem volt éppen semmi, de ez magasan kenterbe ver mindent, amit eddig ilyen téren alkotott az együttes. Ez „a tökéletes zárás".

Aki pedig azt mondja, hogy ez egy ötlettelen sablonlemez, annak azt ajánlom, hogy gyűjtsön sablonokat, csináljon belőle egy hasonló kvalitású albumot, küldje el és szíves örömest meghallgatom. Aki pedig csak a srácok kinézete miatt szenved, az ne nézzen klipeket. Aki meg csak azért utálja a srácokat, mert... na, velük nem tudok mit kezdeni!

Jam

A MyMusic értékelése: 8/10

Blessthefall Hollow Bodies (2013, Fearless Records) tracklista:

01 - Exodus
02 - You Wear A Crown But You're No King
03 - Hollow Bodies
04 - Deja Vu
05 - Buried In These Walls
06 - See You On The Outside
07 - Youngbloods (ft. Jesse Barnett)
08 - Standing On The Ashes
09 - Carry On (ft. Jake Luhrs)
10 - The Sound Of Starting Over
11 - Open Water (ft. Lights)