3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. június 14. | Jam

Korrekt, de kiszámítható - Megadeth

Copyright:

Megadeth Super Collider | Idén 30 éves a banda, az ünnepléshez pedig egyértelműen hozzá tartozik, hogy egy új kiadvánnyal kell megörvendeztetni a rajongókat. A Los Angeles-i négyes ezt a 14. stúdióalbum, a Super Collider megírásában látta. Vajon a rajongók is osztozni fognak a boldogságban?

Nekem erről a bandáról mindig három dolog jut eszembe: az egyik az állandóság, hiszen nem tudnék olyan albumot mondani, amelyik kicsit is különbözött volna a többitől. Ez nálam ilyen Disturbed-ös beütés, hiszen '83 óta csak a hangzás aktualizálódott (egy kicsit), a banda és a zenéje teljesen ugyanaz maradt: heavy metal a befogadhatóbb fajtából. Persze azért nem fedezhető fel akkor konstans, mint az AC/DC-lemezeknél (bár azoknál legalább voltak kiemelkedőbb alkotások és kevésbé favorit, a sötétben meghúzódó, életjel-adásként funkcionáló darabok). A második a GTA: Vice City, amelynek soundtrackje nyilván nem lett volna teljes Megadeth nélkül, hiába tartalmazott dalokat olyan bandáktól, mint az Anthrax vagy éppen az Iron Maiden. A harmadik pedig a Big 4 koncertsorozat, ahol a Metallicaval, a Slayerrel és az előbb már említett Anthrax-szel közösen leigázták a világot, szigorúan a '80-as évek thrash-heavy metaljának égisze alatt. Valljuk be, mind a három kapcsolódási pont eléggé pozitív, szóval lehet így rossz lemezt csinálni?

Nem, nem lehet. A Super Collider egy teljesen korrekt iparosmunka, mindenféle kiemelkedő és emlékezetesebb dolog nélkül. A rajongóknak kötelező, mindenki más meg majd elzötyög rá. Meggyőződésem egyébként, hogy a heavy metal zenekarok azért fulladnak unalomba (vagy inkább jelen esetben: hozzák mindig a kötelezőt, se több, se kevesebb), mert a műfajnak, amiben tevékenykednek, határai vannak. Ezeket a határokat pedig, főleg 30 év alatt, kívülről-belülről körbe lehet járni. Onnantól pedig, hogy ez megtörtént, nem marad más, mint a már meglévő dalok sémáiból újakat gyártani. Ezzel a kórral küzd például itthon az Ossián.

No de ne térjünk ennyire el a tárgytól: jelen lemez 11 tétele közül a fele a darálós heavy, míg a másik fele a döngölős heavy kategóriába tartozik, lírikus elemeket is felvonultatva. Gyakorlatilag kapunk egy stabil egészet, ahol megöregedett, ám még véletlenül sem kiöregedett zenészek, kisujjból pakolják össze a se nem túl jó, se nem túl rossz dalaikat. Ezek közül egyértelmű kivétel a Forget to remember című tétel (remélem, mindenkinek beugrik a Mudvayne felejthetetlen klasszikusa), amely amint megszólal, lehet róla tudni, hogy a lemez legjobb dalával van dolgunk. Szerencsére nem okoz csalódást, hiszen a legdallamosabb, legfogósabb, legélménydúsabb szerzeményben lehet része a hallgatónak. Nem mondom, hogy ezért már megéri megvenni a korongot, de egy hallgatást mindenképpen megérdemel...

Jam

A MyMusic értékelése: 7/10

Megadeth: Super Collider (2013 Universal) tacklista:
01 - Kingmaker
02 - Super Collider
03 - Burn!
04 - Built for War
05 - Off the Edge
06 - Dance in the Rain
07 - Beginning of Sorrow
08 - The Blackest Crow
09 - Forget to Remember
10 - DonT1 Turn You Back...
11 - Cold Sweat
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky