Zene végefőcímhez: Óriás

Óriás: Tűz, víz, repülő | Harmadik lemezét jelentette meg a közelmúltban az Óriás zenekar, ami azt a jól megszokott minőséget adja, amit eddig is kaptunk tőlük. Nem egy tökölős, félrebeszélős albumról van szó, hanem egy olyanról, ami szép aforizmákkal az arcodba üvölti az igazságot, ami egyébként nem túl fájdalmas. Aki azt mondja, hogy nincsen jó magyar lemez, hazudik. Itt a példa!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Óriás - Facebook
kapcsolódó cikkek
- Négyötöd a Two Point Five-nak
- Ha valami viccesre vágysz! Mocsok 1 Kölykök

Az Óriáshoz fűződő viszonyom nem túl régi keletű, bár jó pár koncertjükön megfordultam már, akarva-akaratlan. Azt azért mindig is elismertem, hogy van kraft az zenekarban és nemcsak azért, mert Egyedi Péternek ezer közül is felismerhető, karcosan rockos hangja van, hanem mert iszonyatosan jól szólnak élőben. Ahogy a Tűz, víz, repülőt hallgattam, végig az járt a fejemben: Istenem, de jó lesz ezt valamelyik fesztiválon a porban egy sörrel végigtombolni. A 10 számos lemez pedig végig ezt az érzést erősíti benned, meg azt, hogy minden szám olyan, mintha egy film végefőcímének dalát hallgatnád. Az album nagy előnye, hogy nem húzza a trackeket a végtelenségig, hanem félrebeszélés nélkül, pontosan kiszámolva adagolja neked az emberek többségét foglalkoztató életérzéseket. Az pedig, hogy nem szaroznak, már pozitív.

Már a lemez nyitánya a Leszek is bizakodásra ad okot, mert itt elhiszed, hogy tényleg bármi lehetsz, ha ésszel csinálod. De nemcsak a mondanivalója, hanem a dallamvilága is pont olyan a számnak, hogy az rögtön beléd ivódik és magával ragad. Második hallgatásra már ordítva énekled, ezt most garantálom. A Mindenki hasra szintén ezt a tematikát követi, az egy percnél található dallamtörés teszi igazán különlegessé. Bármit is jelentsen ez, ugye. A Csak a szirma kell egy lazább, oldottabb szám, nyilvánvalóan a dugásról szól, de véletlenül sem szeretnék profán lenni. És mégis. A Helyet tudni több ember számára ismerős lehet, hiszen ehhez készített klipet a csapat, úgyhogy arról csak annyit mondanék, hogy az a dal jól prezentálja az egész album milyenségét. Leginkább a jóságát. A Kiút a lemez legtökéletesebb száma. Leginkább azért, mert mindenki tudja, milyen az amikor nagyon lent van és kiutat keres, ezt pedig Egyedinek sikerült csodálatosan lefestenie rockos alapokkal. Mert azt hazudom, hogy nem hazudok. A Láthatatlan a másik kedvencem, és azt gondolom nem csak nekem. Egyrészt a gitártéma miatt, másrészt pedig a szöveg egyedisége (hahaha) emeli ki a többi közül. Eddig a pontig 10-ből 10-es az album, de itt jött két olyan szám (Káoszkapitány, Tudom), ami elsőre valamiért nem nyerte el a tetszésemet. Lehet itt lett fura, hogy nem vagyok elégedetlen, pedig hát erre neveltek. Az album második meghallgatása után viszont azt tudom mondani, hogy ez a két szám is tökéletesen passzol a dalok hangulatához és az egész koherens részévé tud válni. A 100x ugyanezt adja. A lemez záródala a Titkot visszaadni jó zárás, pláne, hogy egy sokkal nyugodtabb és visszafogott indítást kapott, ami jót tesz az addigra már felhevített vérmérsékletnek, ám nem hagy túl sokáig nyugalmi pozícióban az a dal sem, hiszen a közepén bedurvul, majd hirtelen véget ér.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a Tűz, víz, repülő bekerült a kedvencek közé, és nem azért ajánlom mindenkinek hallgatásra, mert elfogult vagyok, hanem azért, mert tényleg jó lett. Pont annyira jó, mint az Isten Háta Mögött albumok, csak a számok nem 10 percesek. Azt mondom, hogy az Óriás is elindult az igazán népszerűvé válás útján, ehhez ez a lemez kiváló alapként szolgál. Mindent összevetve abszolút fesztivál- és közönségbarát számokat tartalmaz, és ehhez társul az az érzés a lemez meghallgatás közben, hogy egy magyar film egyik szereplője vagy. És most akkor mindenki eldöntheti, hogy ez menő-e, vagy sem.

MyMusic értékelés: 9/10

Óriás: Tűz, víz, repülő (2013)

1. Leszek

2. Mindenki hasra

3. Csak a szirma kell

4. Helyet tudni

5. Kiút

6. Láthatatlan

7. Káoszkapitány

8. Tudom

9. 100x

10.Titkot visszaadni

-gabriella-

cimkék
- 2013, Egyedi Péter, lemezkritika, Óriás, Tűz, Víz, Repülő

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább