3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. március 31. | -pdaj-

Mystery Of Time – Visszatérés Avantasiába

Copyright:

Avantasia: Mystery Of Time | Az első megszellőztetett dal után félve ültem neki a teljes korongnak. A Sleepwalking videójára ugyan nem lehet panasz, maga a dal azonban finoman szólva gyengére sikeredett. Az album részben megnyugtatott, azonban egyre biztosabbnak tűnik, hogy ez a történet már nem lesz képes azt a katarzist kiváltani, amit születésekor átélhettünk.

El nem tudom képzelni, hogy egy olyan elme, aki a Farewell, a The Seven Angels vagy éppen a The Scarecrow című gyöngyszemeket megálmodta, hogyan hihette azt, hogy a poprocknak is csak nagy jóindulattal nevezhető valamit az Avantasia-vallás követői majd szó nélkül megkajálják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eleddig kihozott beharangozók is általában a puhább, lötyögősebb részéből kerültek ki a teljes anyagnak, akár a Lost In Space-re, akár a Dying For An Angelre gondolunk - de utóbbi azért abszolút nemesanyag volt... főleg a Sleepwalkinghoz képest.

A rossz előérzetet szerencsére már az első track szétoszlatta, Sammet mester itt aztán tényleg úgy énekel, ahogyan azt el is várhatjuk tőle, nem pedig egy feledhető német ikszfaktoros kötelező heti feladatára emlékeztet a teljesítménye, mint a már sokat gyalázott első klipes nótán. A Spectres változatos, nem ész nélkül ledarált darab, ami után vidám harmóniákkal csapnak a lovak közé a The Watchmakers Dreamben. Könny gyűlik az ember szemébe, mikor 2013-ban ilyen hamisítatlan power metalt hallgathat, mindenféle rádióbarát szarakodás nélkül. A versszakok lényegesen ütősebbek a maguk felelgetős, egyik felülmúlhatatlan vokált a másikra pakoló módján. A refrén kissé megúszósnak tűnik nekem dalszerzésileg, de ezen nem fogok fennakadni.

A Where Clock Hands Freeze szintén tradicionális power tekerés, de Ernievel mást nem is nagyon lehetett kezdeni. A műfaj legfelemelőbb pillanataira emlékezhetünk, jóllehet semmi spanyolviasz jellegű elemet nem tartalmaz, de én tudom értékelni az ilyen nem-meglepetéseket. Duplázás, magascé, meggyötört gitárok, epikus ív – remekül felmondott házi feladat. A Sleepwalking nevű botlás után – ahol azért a remek hangú Cloudy Yangnak jár az elismerés – következik az első kötelező 10+ perces darab, Savior In The Clockwork címmel. Az már két perc után világos, hogy nem egy újabb Seven Angels született, elég sok a klisés megmozdulás, a hardrockosnak sem igazán nevezhető dobos-énekes kiállások álmosítóak, az átkötések tekinthetőek a dal legértékelhetőbb elemeinek, ami nem túl hízelgő. Az sem ártott volna, ha Tobi kicsit több embert hagy szóhoz jutni maga mellett/helyett. Az utolsó percek részben kárpótlást jelentenek ilyen téren, de nem ez lesz a legsikeresebb hosszúverse Avantasia történetének.

Az Invoke The Machine ellentmondást nem tűrő zúzással próbálja a hallgatóságot kirángatni abból az üresjáratból, amibe az előző nóta szedálta őket, jelenleg személyes kedvencem az albumról, ütős énektémákkal, megfelelő tempóval. A Whats Left Of Me egyrészt Eric Martin, másrészt dallamvilága folytán is nyolcvanas-kilencvenes éveket jellemző heroikus rockballadákat, filmbetétdalokat idéz. Ezt persze nem feltétlenül negatívumként mondom, és azért van benne pár jótékony kitérő, Martin hangja is remekül szól, nem értem, miért nem ehhez forgattak klipet: bőven az emészthető kategóriába tartozik, de azért acélosabb bemutatkozás lehetett volna, mint az alumíniumosnak is csak nagy jóindulattal nevezhető ’Alvajárás’. A Great Mystery egy hosszabb lélegzetvétel még a korong vége előtt, helyenként enyhén progresszív hatással, CSI főcímdalos heroikrockal dúsítva. A Whats Left Of Me és ez a dal is néha olyan, mintha Tobi egy Journey album meghallgatása után írta volna. A The Cross And You kezdésénél már forgatom a szemem, hogy na persze, ki más, ha nem Sammet úr...

Az egész albummal kapcsolatos összbenyomás, hogy a dalok kisajátítása nem tett jót a lemeznek, a megszokott és elvárt változatosság sajnos nagyon hiányzik. Nem tudom, mi az oka ennek, nyilván az eddigiekben is Tobié volt a főszerep, de arányaiban a Mystery Of Time kevésbé eltalált, mint a korábbiak. Ennyi erővel egy új Edguy koronggal is előrukkolhatott volna a Nuclear Blast. Az biztos, hogy nem olyan tragikus a helyzet, mint amilyennek előzetesen gondoltam, de sajnos sokkal kevésbé tűnik kidolgozottnak ez a korong, mint a legutóbbi dupla album. A The Scarecrow színvonalát megüti ugyan, a hangszeres részeket tekintve talán még felül is múlja azt, de a szereplők számában nagyon minimalista lett ez az opera. Az biztos, hogy a turné sikeréhez kellenek majd a régi slágerek, melyekkel talán megugorhatatlan lécet állított maga elé Tobias és alkotótábora.

-pdaj-

MyMusic értékelés: 4/10

Avantasia: Mystery Of Time (2013, Nuclear Blast )

Tracklist:

01 – Spectres
02 – The Watchmakers Dream
03 – Black Orchid
04 – Where Clock Hands Freeze
05 – Sleepwalking
06 – Savior In The Clockwork
07 – Invoke The Machine
08 – Whats Left Of Me
09 – Dweller In A Dream
10 – The Great Mystery
11 – The Cross And You
12 – Death Is Just A Feeling (Alt. Version)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky