3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. március 28. | Jam

Egy napra csak két dalt: Bon Jovi lemezkritika

Copyright:

Bon Jovi - What About Now (2013) | A Bon Jovi a 2009-es lemez utána hagyott nekünk néhány évet, hogy leülepedjen bennünk a banda termése, most pedig egy neo-klasszikus, slágeres, ám mégis kicsit unalmas lemezzel tért vissza. Azért még így is hét pontos, szóval nem kell aggódni!

Nem arról van szó, hogy ne szeretném Jon-ék zenéjét vagy Bon Bon Jon Bon Jovi (ahogy egy kedves ismerősöm hívja) énekhangját, esetleg ódzkodnék a pop-rock e fajta kinyilatkoztatásától (néhányak szerint inkább klasszikus rock, de ebbe a vitába most ne folyjunk bele), csak egészen egyszerűen ez a zenekar évtizedek óta ugyanarról szól. Minden lemezre felkerül a két gigasláger (első a Because We Can volt, a másodikra még várunk), amely egy idő után majd a zenetévékből, csapból, szánkból és fülünkből is ömleni fog, míg a lemez további 10 dal (jelen esetben egy deluxe kiadással van dolgom, amely plusz 4 dalt is tartalmaz, tehát a többi 14 dalról beszélünk) egyszerűen feledésbe merül és elhalványodik. Nem mintha ezek a dalok gyengébbek lennének favorizált társaiknál, csak egész egyszerűen ugyanazon sémára készült sablondarabok, amelyek kettő után már annyira nem is hiányoznak. Na, ez a bajom nekem a Bon Jovi-val.

Pedig ha megvizsgáljuk az egyes tételeket külön-külön, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy Sambora bácsiék még mindig képesek zseniális dolgokat alkotni. Minden egyes dal a végletekig ki van dolgozva, minden egyes fill, dallam, vokál vagy éppen a sokat mondó csend... Tényleg minden ott van, ahol annak lennie kell. De ez csak akkor fog feltűnni, hogy ha meghallgatod az első két dalt, két nap múlva újabb kettőt és így tovább. Ugyanis ha arra adnád a fejed, hogy nekiveselkedsz az egésznek egyszerre, akkor nagyon gyakran fog megfogalmazódni az a kérdés, miszerint "Ez nem az előbb volt???". Ez pedig nagy kár valljuk be, mert az olyan epikus darabok, mint a Thick as Thieves vagy éppen a szinte Hallelujah-i magasságokba emelt Amen nagyon megérdemelnék a rivaldafényt. Fura ezeket egyébként leírni, mert a magam részéről mindig is a gyorsabb dalokat preferáltam a bandánál, de ez a lemez egy kicsit megváltoztatta a véleményem, mert most a középtempós zakatolások reklámszüneteiben annyira felüdülő érzés végighallgatni egy-egy ilyen zseniálisan megírt és még zseniálisabban elénekelt (!!!) darabot, hogy szinte szomjazik rá az ember.

Magam részéről ennyit bőven elégnek is tekintek, ugyanis vitathatalan, hogy a szakma nagy tudósairól beszélünk, akik még mindig képesek egy szinte hibátlan koronggal előállni. Kíváncsi lennék, hogy mennyire megy csípőből a dalszerzés és mennyire kell otthon, forgolódva, álmatlanul tölteniük az éjszakákat... Nagy rá az esély, hogy jól alszanak. Szóval a lényeg, hogy a repetitívség és a végére kicsit ellaposodó hangulat ellenére azt kell mondanom, hogy a Bon Jovi már nem nagyon tud mellé lőni. Aki nem hiszi, járjon utána, elég sokfelé turnéznak az urak idén.

A MyMusic értékelése: 10/7

Bon Jovi - What About Now (2013)

Tracklist:
1.“Because We Can”
2.“I’m With You”
3.“What About Now”
4.“Pictures of You”
5.“Amen”
6.“That’s What the Water Made Me”
7.“What’s Left of Me”
8.“Army of One”
9.“Thick as Thieves”
10.“Beautiful World”
11.“Room at the End of the World”
12.“The Fighter”

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky