3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. február 27. | Jam

Egyediség? Ugyan! – Bullet For My Valentine

Copyright:

Bullet For My Valentine - Temper Temper (2013) | Ez a zenekar a tökéletes példája annak, hogy miért is kellene léteznie egylemezes metálbandáknak. 2006-tól napjainkig bebizonyították, hogy nem érdemes túl magasra rakni a mércét, ugyanis csak leverni lehet. Legalábbis ilyen teljesítménnyel biztosan.

Az egy dolog, hogy folyamatosan popposodik a zenekar a minél nagyobb célközönség felé való nyitás reményében. Az meg egy egészen másik dolog, hogy a legnagyobb rajongótáborukat akkor szerezték, amikor még valójában metalcore féle, ütős riffekkel operáló hörgést és üvöltést is bátran használó, maradandó vokálokkal megtűzdelt kreatív zenét játszottak. Ezen talán el kellene gondolkodni, miközben ülnek az önismétlés mocsarában, nyakig unott riffekben és ötlettelen témákban, popdallamokra kihegyezett, egyre halványuló énekdallam-koktélt szürcsölgetve és (ami a legfájóbb) elhatalmasodó kleptomániával küszködve. Itt van ugyanis a kutya elásva: 11 dalból összesen kettőben található valamirevaló momentum, ami miatt az ember talán ad a dalnak (nem a lemeznek!) még egy esélyt. De olyat, hogy saját, önerőből kigondolt és bravúrosan megvalósított ötlet, na, olyat ne keressünk.


Gyorsan le is lövöm a jó dalokat: a Riot nyitóriffje és szólója igazán kellemes (ott egészen a Poison-os időkben éreztem magam), ebből megérte klipet csinálni, valamint a Leech még az a dal, amely megérdemel némi buksi simogatást, ugyanis a verzében a sodrás az nagyon el lett találva. Aztán a refrén kánonos és kicsit sem húzott dallamjárása máris visszavesz a dal értékeiből, de összességében ez még talán megállja a helyét. Aztán vége a jó világnak, ugyanis a többi nótában a visszaköszönő régebbi BFMV dalok, egy-két utalás a Trivium vagy a Hatebreed munkásságára (Dehogy utalás! Pofátlan lopás!) és a teljesen unalomba fulladó, érdektelen dalok halmaza kifli-szájat varázsol még a legelvakultabb fanatikusok könnyben ázó orcájára is. Ha nem, ott komoly értékelési gondokkal kell szembenéznie az embernek. Ja, hogy a legelszomorítóbb dologról is ejtsünk néhány szót: Tear's Don't Fall (Part 2)… Az a nagy gond, hogy ehhez még kommentet sem volna érdemes fűzni, ugyanis az, hogy lemásolják az első részt és írnak rá egy új szöveget, az nem zenészteljesítmény. Ezt bármelyik garázsbanda produkálja 3 nap gyakorlás után, részegen. Szégyenletes! Ha több fejezetből álló dalban gondolkodnának Matt-ék, és az ötletek lenyúlása is teljesen belefér a lelkiismeret-furdalás nélküli éjszakákba, akkor a Metallica Unforgiven-jeit ajánlom hallgatásra.

Igazából összegezni is teljesen felesleges a hallottakat. A legjobb, amit tehet az ember, az az, hogy letörli ezt a lemezt (vagy kidobja a kukába, ha volt oly botor, hogy látatlanban megvásárolta), előveszi a The Poison-t és rommá hallgatja, hátha visszajön a zenekarba vetett hite. Aztán ha ez megtörtént, akkor ellátogat a VOLT-ra, ahol sztárfellépőként van aposztrofálva Matt és bandája és talán elcsíphet a klasszikus albumról is néhány nótát. Meg egy Waking the Demon-t. Ha ez nem jönne össze, sebaj, lesznek sokkal jobb zenekarok is Sopronban...

A MyMusic értékelése: 3/10

Bullet For My Valentine - Temper Temper (2013)

Tracklist:

01.Breaking Point
02.Truth Hurts
03.Temper Temper
04.P.O.W.
05.Dirty Little Secret
06.Leech
07.Dead To The World
08.Riot
09.Saints & Sinners
10.Tears Don’t Fall (Part 2)
11.Livin' Life (On The Edge of A Knife)

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky