Shop

Ajánld e-mailben

3422 zenekar 12339 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2013. február 19. | govinda

Indul a szelebrésön: Bëlga

Bëlga – Stég FM 84 | December elején látott napvilágot a Bëlga legújabb lemeze, a "Stég FM 84". A csapat egyike azon kevés magyar együtteseknek, akik elmondhatják magukról, hogy kultikus státuszba léptek – igazából ez szinte az indulásukkal-első lemezükkel már bekövetkezett. Felér-e mindehhez (főleg a zseniális, „négykötetes” Bëlgatavasz után) az új anyag?

Egy kicsit furcsa leírni, de a Bëlga első lemeze bizony tizenegy éve jelent meg: a 2002-es "Majd megszokod" olyan, mára már szinte közkinccsé vált darabokat tartalmazott, mint a "Nemzeti hip-hop" vagy a "Gyaloglás vége" (ismertebb nevén Gépkocsi). A "Stég FM 84", mint ahogy már korábban megírtuk, ismét egy koncepcióalbum, csakúgy, mint a "Zsolti, a béka" duplalemez annak idején, vagy a "Bëlgatavasz" több darabja is (köztük örök favoritommal, a Platinával, az Oktatási segédanyaggal). A keret ezúttal egy fiktív műsor egy fiktív rádióadón, amely a különböző felnőttkori ünnepekkel foglalkozik. A komolyság nagyjából eddig terjed: ez sem az a Belga kiadvány, amit ne mulatnánk (szó szerint) végig.

Valószínűleg nem létezik olyan magyar ember, aki ne élte volna át a nyitó Ünnepi ebéd nyújtotta élményt, ha máskor nem is, de legalább gyerekkorában: a „De te ne oda üljél! Most akkor én hova üljek?” és az „Olyan nincs, hogy nem fér még, olyan nincs, hogy nem iszol még!” sorok klasszikusnak számítanak. A Fizetésnap igazi kórtünet-kórisme („Elmúlt a remegésem, mert megjött a fizetésem!”), az Évfordulónk van is stílusosra sikeredett, némi csavarral. A Karácsony zenei alapja zseniális – itt a röpke alkalom, hogy a szövegíró hármason kívül megdicsérjük Tituszt is (ki hallott már két ugyanolyan Bëlga-opuszt?). A Nincs karácsonyi hangulatomat sajnos jobban átérzem, mint kellene, a Születésnapomban pedig végre elszabadulnak egy kicsit az igazi Bëlgás indulatok. A Valentin-nap a tényleg a szívemből szól: mint a többi szám, ez is azt mutatja, hogy az ünnepekben minden megvan, kivéve talán az ünnepet magát. Még az előző dalból: „Születésnap, születésnap, megint bazmeg születésnap!” A lemezzáró Zsák szar összegzi mindezt, némi (sok) öniróniával.

Az átvezető szakaszok, vagyis maga a rádióadás egy jól ismert és népszerű reggeli műsor indirekt paródiája. A reklámblokkok ugyanolyan fontosak: erősítik azt a fontos felismerést, hogy minden blődség-zabolátlan marháskodás ellenére a Bëlga nagyon erős gondolatilag, ezúttal társadalomkritikából is – anélkül, hogy többet akarnánk ebbe belelátni, mint ami. Réges-régi tévhit, hogy amit csinálnak, az csak a poénról és a tizennyolcpluszos szövegekről szólna, de tény, hogy semmit nem akarnak komolynak beállítani. Ez az a kettősség, ami a folyamatos sikerük záloga lehet, na meg az, hogy hiába ismertek már több mint egy évtizede, egy-egy új ötlettel valahogy mindig sikerül előhozakodni. Sőt, ezen a lemezen is van potenciális partisláger, azt pedig tudjuk, hogy a csapat a koncerteken tudja kiélni magát igazán.

Lehetne arról beszélni, hogy rég kifulladt-e a Bëlga-formátum, de szerintem a két évvel ezelőtti kiadványokon vannak a legerősebb-legszellemesebb megoldások, úgyhogy én ezt el is vetném. A Stég.fm 84 bár elmarad a Gyémánttól vagy a Zigilemeztől is – ezeken sokkal több a jobban megjegyezhető, karakteresebb, viccesebb, nyersebb szám -, de ettől még egy tisztességes Bëlgalemez lett belőle. Amit nem is lett volna szükséges ilyen hosszan elemezni, mert megáért szól.

govinda

MyMusic értékelés: 6/10

Bëlga – Stég FM 84 (Tom-Tom Records, 2012)

1. Ünnepi ebéd

2. Stég FM 1

3. Fizetésnap

4. Stég FM 2

5. Évfordulónk van

6. Stég FM 3

7. Karácsony

8. Stég FM 4

9. Nincs karácsonyi hangulatom

10. Stég FM 5

11. Születésnap

12. Stég FM 6

13. Valentin nap

14. Stég FM 7

15. Egy zsák szar

16. Stég FM 8

cimkék
- 2012, Bëlga, hip-hop, hülyülés, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább