3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 26. | govinda, Bertoni

A szív, a lélek, az édesség meg a szén - The Carbonfools

Copyright:

The Carbonfools: Carbonsweet | Itt a The Carbonfools negyedik nagylemeze – a harmadik a sorban, mióta Fehér Balázs tölti be a frontemberi posztot. A Carbonheart és a Carbonsoul után joggal várhattuk, hogy ezúttal az ész következik, helyette viszont kaptunk egy „szénédes” fogást a Carbonsweettel. Kétségtelenül kemény dió megfelelni ez egyre népesebb rajongótábornak, az előző két albummal pedig maga a csapat tette magasra a lécet.

Csapjunk is bele! Az intro, a Keep on waitin’ teljesen más hangulatot hoz, mint akár anno a Carbonfreak vagy a Hippie song, és kellemesen megalapozza a lemez első felében uralkodó játékosságot, humort. Amolyan lazulós nóta, amit hallgatva azon jár az eszed, hogy tulajdonképpen az élet szép. Következik a rádiókból már jól ismert Birthday, ami az iróniát is felcsillantja (refrén vs. verzék), és kell az a lezáró basszusszóló, mint egy falat kenyér. Már csak azért is közönségkedvenc lesz, mert minden buliban van legalább 1 szülinapos. A különböző effektek (itt: dugóhúzó, tűzijáték, harangszó) egyébként a lemez egészén fel-feltűnnek, megmosolyogtatnak.

A Bag of candy már komolyabb darab, a futamok és a csujogatások (!) miatt sokadik hallgatásra is elneveti magát az ember. Van egy lüktetése, bár nem annyira lendületes-tombolós, mint amire számítottunk a fiúktól – ez az érzés a későbbi daloknál is megmarad: csak várjuk az „elszállazagyam” feelinget, de igazából nem jön. Kicsit tehát több az „édesség”, és persze ezek a megoldások alkalmasabbak például arra, hogy rádióban megszólaljanak, de már egy Müpás akusztikus koncerten nem biztos, hogy akkora meglepetést tudnának okozni, mint legutóbb… A latinos beütésű Busdriver-rel kapcsolatban az az ember benyomása, hogy nem kellett rajta sokat agyalni - az ötlet jött, és fel is vették. A szám tanulsága, hogy a zenekarok, és főleg a sofőrjeik élete nemcsak játék és mese, de a rangidősek előnyt élveznek a hazaúton! (És végre Fekete István hangja is hallható a refrénben.)

Az Opened doors-szal egy teljesen másfajta blokk nyílik, ahol már szó sincs hülyéskedésről: vallomás, meghittség uralkodik, a Carbonra oly jellemző feszes ritmusok pedig azt is garantálják, hogy mindenki ugráljon majd az élő koncerteken, amikor ez a dal szól. Vigyázat, nehéz kivakarni a lejátszóból! A Nine-eights szövegnélküliségével és space-hangzásával kicsit kilóg az eddigiek közül, mindemellett nagyon kifejező átvezetésül szolgál a Like kidshez, amiben egyszerre van meg a mérsékelt tempósság és a melankólia, de bensőségesebb, „puhább” (a szöveg miatt is), bár a témaválasztáshoz képest nem olyan játékos, mint a címből gondolnánk. A Danger is ezt a vonalat követi kicsit mélyebbről érkezve, bár talán már túlságosan is hasonlít a megelőző dalokhoz, inkább meditatív zene. Jól esik ezek után, amikor felcsendül a bejáratott, ismert, szeretett Clublights.

A Rude boy Elton Johnos indításával jutalomjátéknak tűnik, elég keserű és rondósra sikeredett. A kerettörténetbe ágyazott Nebulo még inkább az első blokkba tartozik, ismét több az elektro elem, viszont lendületes, carbonos. Ezzel pedig el is érkeztünk a lemez végéhez – de milyen befejezés ez? A Seeds lassú, intim, visszhangos, levegős, megnyugtató és felkavaró egyszerre.

 



Az a helyzet, hogy a Sweetet meghallgatva azért nem fogunk lepkéket kergetni a vidámságtól. Zeneileg az a harmónia és összeszokottság jellemzi az egész lemezt, amiről már sokat nyilatkozott a banda az elmúlt hónapokban, mégis olyan az összhatás, mint egy őszi kollekció: kicsit hosszú, kicsit szomorkás, néhol szürke (persze a napsütéses részek annál jobban esnek a fülnek). Egyáltalán nem steril az új album, populárisabb irányba mutat, szélesebb közönséget céloz meg, ugyanakkor profin összerakott és szerethető. Nagyon...

Bertoni, govinda

 

MyMusic értékelés: 7/10

 

The Carbonfools: Carbonsweet (2012 1G Records)


1.    Keep on waitin’
2.    Birthday
3.    Bag of Candy
4.    Busdriver
5.    Donkey
6.    Opened doors
7.    Nine-eights
8.    Like kids
9.    Danger
10.    Clublights
11.    Rude boy
12.    Nebulo
13.    Seeds

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

2019. július 19.

Filmzenét a népnek! - New Found Glory

New Found Glory – From The Screen To Your Stereo 3 (EP, 2019) | Feldolgozáslemezt készíteni mindig lutri, hiszen az eredeti dalok mindig királyak, a feldolgozások meg vagy bejönnek a népnek, vagy megkapod, hogy már megint elbarmoltál valami jót… Szerencsére a NFG már a harmadik karikát futja ebben a pop goes punk versenyben, és eddig még nemigen lőttek mellé. Tovább

2019. július 17.

Minőségi iparosmunka - Of Virtue

Of Virtue – What Defines You (2019) | A michigani kvintett harmadik lemeze mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest, de előre le is kell szögezni, hogy a What Defines You egy sokszor-hallgatós, érlelődős anyag. Megvannak rajta a direkt slágeres részek ugyanúgy, mint a sokadszorra beütő, megvilágosodós témák. Lássuk! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky