3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 26. | govinda, Bertoni

A szív, a lélek, az édesség meg a szén - The Carbonfools

Copyright:

The Carbonfools: Carbonsweet | Itt a The Carbonfools negyedik nagylemeze – a harmadik a sorban, mióta Fehér Balázs tölti be a frontemberi posztot. A Carbonheart és a Carbonsoul után joggal várhattuk, hogy ezúttal az ész következik, helyette viszont kaptunk egy „szénédes” fogást a Carbonsweettel. Kétségtelenül kemény dió megfelelni ez egyre népesebb rajongótábornak, az előző két albummal pedig maga a csapat tette magasra a lécet.

Csapjunk is bele! Az intro, a Keep on waitin’ teljesen más hangulatot hoz, mint akár anno a Carbonfreak vagy a Hippie song, és kellemesen megalapozza a lemez első felében uralkodó játékosságot, humort. Amolyan lazulós nóta, amit hallgatva azon jár az eszed, hogy tulajdonképpen az élet szép. Következik a rádiókból már jól ismert Birthday, ami az iróniát is felcsillantja (refrén vs. verzék), és kell az a lezáró basszusszóló, mint egy falat kenyér. Már csak azért is közönségkedvenc lesz, mert minden buliban van legalább 1 szülinapos. A különböző effektek (itt: dugóhúzó, tűzijáték, harangszó) egyébként a lemez egészén fel-feltűnnek, megmosolyogtatnak.

A Bag of candy már komolyabb darab, a futamok és a csujogatások (!) miatt sokadik hallgatásra is elneveti magát az ember. Van egy lüktetése, bár nem annyira lendületes-tombolós, mint amire számítottunk a fiúktól – ez az érzés a későbbi daloknál is megmarad: csak várjuk az „elszállazagyam” feelinget, de igazából nem jön. Kicsit tehát több az „édesség”, és persze ezek a megoldások alkalmasabbak például arra, hogy rádióban megszólaljanak, de már egy Müpás akusztikus koncerten nem biztos, hogy akkora meglepetést tudnának okozni, mint legutóbb… A latinos beütésű Busdriver-rel kapcsolatban az az ember benyomása, hogy nem kellett rajta sokat agyalni - az ötlet jött, és fel is vették. A szám tanulsága, hogy a zenekarok, és főleg a sofőrjeik élete nemcsak játék és mese, de a rangidősek előnyt élveznek a hazaúton! (És végre Fekete István hangja is hallható a refrénben.)

Az Opened doors-szal egy teljesen másfajta blokk nyílik, ahol már szó sincs hülyéskedésről: vallomás, meghittség uralkodik, a Carbonra oly jellemző feszes ritmusok pedig azt is garantálják, hogy mindenki ugráljon majd az élő koncerteken, amikor ez a dal szól. Vigyázat, nehéz kivakarni a lejátszóból! A Nine-eights szövegnélküliségével és space-hangzásával kicsit kilóg az eddigiek közül, mindemellett nagyon kifejező átvezetésül szolgál a Like kidshez, amiben egyszerre van meg a mérsékelt tempósság és a melankólia, de bensőségesebb, „puhább” (a szöveg miatt is), bár a témaválasztáshoz képest nem olyan játékos, mint a címből gondolnánk. A Danger is ezt a vonalat követi kicsit mélyebbről érkezve, bár talán már túlságosan is hasonlít a megelőző dalokhoz, inkább meditatív zene. Jól esik ezek után, amikor felcsendül a bejáratott, ismert, szeretett Clublights.

A Rude boy Elton Johnos indításával jutalomjátéknak tűnik, elég keserű és rondósra sikeredett. A kerettörténetbe ágyazott Nebulo még inkább az első blokkba tartozik, ismét több az elektro elem, viszont lendületes, carbonos. Ezzel pedig el is érkeztünk a lemez végéhez – de milyen befejezés ez? A Seeds lassú, intim, visszhangos, levegős, megnyugtató és felkavaró egyszerre.

 



Az a helyzet, hogy a Sweetet meghallgatva azért nem fogunk lepkéket kergetni a vidámságtól. Zeneileg az a harmónia és összeszokottság jellemzi az egész lemezt, amiről már sokat nyilatkozott a banda az elmúlt hónapokban, mégis olyan az összhatás, mint egy őszi kollekció: kicsit hosszú, kicsit szomorkás, néhol szürke (persze a napsütéses részek annál jobban esnek a fülnek). Egyáltalán nem steril az új album, populárisabb irányba mutat, szélesebb közönséget céloz meg, ugyanakkor profin összerakott és szerethető. Nagyon...

Bertoni, govinda

 

MyMusic értékelés: 7/10

 

The Carbonfools: Carbonsweet (2012 1G Records)


1.    Keep on waitin’
2.    Birthday
3.    Bag of Candy
4.    Busdriver
5.    Donkey
6.    Opened doors
7.    Nine-eights
8.    Like kids
9.    Danger
10.    Clublights
11.    Rude boy
12.    Nebulo
13.    Seeds

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky