3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. január 25. | Sagaris

A rapper, aki rossz korba született – Funktasztikus lemezkritika

Copyright:

Funktasztikus: Táncdalok, sanzonok, melodrámák | 14 év. Ennyi idő telt el Csató Adorján első demója, a Csak szavak óta. A rapper, aki azóta volt már Funk, Funk N' Stein, vagy épp Interfunk, immáron hetedik albumát Funktasztikus művésznéven hozta ki. Lemezei leginkább a föld alatt futottak, de csinált filmzenét, sőt, a mainstreambe is tett egy kisebb kitérőt. Joggal kérdezhetjük, hogy ennyi a műfajban eltöltött év alatt nem fulladt-e ki az előadó, főleg a rap szakmában, ahol aztán igazán könnyű közhelypuffogtatásba merülni. Sokaknak ez már a második lemezen sikerül...

Funktasztikus szerencsére messze jár ettől, talán azért, mert mindegyik névváltoztatás megújulást hozott. A Táncdalok, sanzonok, melodrámák a 3 éve megjelent Jelentések fanyarországról által kijelölt csapásirányon halad tovább, ha lehet még több múltidézéssel.
Ez az érzés már a lemez kézbevételekor megvan, a korong egy régi vinyl lemez grafikáját kapta és a tok is a korabeli bakeliteket idézi. Szép geg a belső oldalra nyomtatott lemez karbantartási útmutató is.
 
A play gomb megnyomása után viszont olyan kavalkád jön, amivel itthon kevés más előadó bír. Az ennyire változatos zenei alapok, kreatívan felhasznált hangminták, interlude-ok tényleg nem gyakoriak. Megjárjuk a múltszázadelő pesti kávézóit, érintjük a legsötétebb bronxi sikátorokat, majd jön egy nagy adag a magyar valóságból, a már megszokottnak mondható szatirikus, olykor kissé nyomasztó, kissé pedig keserédes lírikával. Megunhatatlan.
 
A szöveg nem csak üt, egyenesen hasba vág, külön kiemelném a Molylepkét; szinte érezzük a húgyszagú lépcsőházat, látjuk magunk előtt a reménytelenségből a drogba vagy prostitúcióba menekülő fiatalokat, talán itt is éri el a lemez a csúcspontját. Teszi ezt úgy, hogy közben sem álszentté, sem pedig elcsépeltté nem válik. De egyáltalán nincs gyenge, helykitöltő zene. Az utolsó ütemig gondosan kimért, raptechnikailag hibátlan, érett, de egy pillanatig sem unalmas mondanivalójú album.
 
Szerencsére távol marad a műmájer attitűd, a rímek fifikásak, dugig tömve popkultúrális utalásokkal és az elődök előtti tisztelgéssel. Itt most sokan a rap legendáira gondolhatnak, de nem; Funk feltétlen rajongását fejezi ki magyar táncdalénekesek, zeneszerzők, színészek felé is. Hol Kibédi Ervin hallatja a hangját, hol Salamon Bélát vagy Feleki Kamillt idézi meg, sőt van, hogy az anyukája porszívózik bele a felvételbe.
 
Akárhonnan is nézzük az album egy üde színfolt, ami sajnos (vagy szerencsére?) nem jut el a mainstream médiába. Azt gondolom, hogy az album erősen átalakítaná az emberekben a rapzenéről kialakult képet, hiszen ezt lehet így is: újítva, de mégis tisztelve az ősöket, viccesen, de közben elgondolkodtatóan, néha még a műfaj kereteit is elhagyva.
 
MyMusic értékelés: 8/10
 
Funktasztikus: Táncdalok, sanzonok, melodrámák (2011)
 
Kiadó: DDK Produkciós Kft.
 
Tracklist:
 
1.Bevezető
2.Élek és virulok
3.Kamu és gyémánt
4.Táncolni,danolni
5.Vajon mit mondanának feat Siska
6.Molylepke
7.Összetörtétek
8.Homino homini lupus est
9.A varázs zsebóra
10.Meg sem hallgatott
11.Mindenki menekül valamibe
12.Milla, milla
13.Szívvel,lélekkel
14.Agorafóbia
15.Ilyen a balkán feat 2arc
16.Guillotine rap technika
17.Beteg világ (Borsodi Bónusz)
18.Megtörettek serege (Borsodi Bónusz)
19.B.A.Z
 
Sagaris

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky