2013. február 23. | govinda, Bertoni

Korhatáros gyerekdalok - Specko Jedno

Rutkai Bori és a Specko Jedno – Anticity | Rutkai Bori és csapatának frissen megjelent lemeze már címében is beszédes. Az Antictiy szó máris orientálja a hallgatókat, mintegy bejelentve: egy városellenes, esetleg városon kívüli, vagy nem-városszerű világba, hangulatba csöppenhetünk, de akár utalhat a teljes szembefordulásra, az „antiságra” is. Az bizonyos, hogy nagyon egyedi anyaggal van dolgunk, amit mindenképpen érdemes bele-megkóstolni.

Rutkai Bori rendkívül sokrétű alkotó: a Specko Jedno a „saját gyermeke”, emellett a Budapest Bár rendszeres vendége, képzőművész, szövegíró. Szándékosan szerepel a szövegírás az utolsó helyen: ennek a lemeznek a legerősebb pontját ugyanis a szövegek adják. Kétségtelenül van bennük „vonzerő”, tartalom, ugyanakkor jól megjegyezhetőek. Ezt persze segíti a gyakori ismétlés is, ami sokszor kölcsönöz a daloknak mondóka- vagy ráolvasásjelleget, mégsem lesz se gyereklemez, se népies összeállítás. A címek ötletesek, újszerűek, teret engednek a szabad asszociációknak. A zenei alapok profizmusról árulkodnak, letisztultak és pontosak, Bori hangjával együtt teremtik meg a teljes albumra jellemző atmoszférát.

Mégsem olyan könnyű leírni ezt a hangulatot: egyszerre andalító, megnyugtató, kikapcsoló, annak ellenére, hogy több dalban súlyosabb témák vagy gondolatok jelennek meg. Az érzés végig homogén: a különböző tételek is mind ugyanabban a közegben maradnak, emiatt az Anticity egy kerek egész, tisztességes munka benyomását kelti. Van viszont árnyoldala is mindennek: sajnos egyik dal sem válik igazán emlékezetessé vagy erőteljessé, sem kedvenccé, nem ragad benne a lejátszóban, nem szakítjuk meg egyik miatt sem a sodrást. Amely sodrás lehetne erőteljes, magával ragadó is (és teljesen világos lenne ebben az esetben, miért nem akarjuk megtörni), de ez elmarad. Ez a sodrás inkább halk tengerzúgás, amit jólesik hallgatni, ha éppen relaxálni szeretnénk egy fárasztó nap után, ahhoz azonban nem elég erős, hogy sokadszorra is ugyanazt az élményt nyújtsa, vagy minden alkalommal újabbakat hozzon magával. Igaz, nem feladata a zenének, hogy okvetlenül élményt adjon, de az a helyzet, hogy az Anticity már-már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egy idő után unalmassá válik. Így télen még teljesen jó a csendes hóesést bámulva ringatózni a zenével, sálat kötögetni, de mi lesz nyáron, amikor tombolni akarunk a koncerteken?

Ami a korong elején még izgalmas, szuggesztív (a Csillagszüret például kifejezetten jól sikerült), a végére már túljáratottnak, erőltetettnek hat. Rutkai Bori hangja pedig, legyen bármilyen jellegzetes is, nem pompázik túl sok színben (a szövegeivel ellentétben), ezzel pedig szintén az egysíkúság győz. Manoyára, Palya Beára vagy épp Varga Zsuzsára emlékeztet, de mintha a felsoroltakban lenne még valami plusz. Szeretjük az időnkénti füstösséget és karcosságot is, a basszusfutamok szerepét (amikor fejbebass a beton…), a remek szövegeket, ez a lemez mégis kevés. Kevés ahhoz, hogy egy igazán jelentős, kiemelkedő zenei produktumként könyvelhessük el. Félreértés ne essék: jó, hallgatható, szerethető. De csak egy ideig, aztán már nem tud megújulást hozni a szavalós rész sem. 

Mindezek nyomán az Anticity remek háttérzene vagy „meditációs segédlet” – nem annyira közönségkedvenc vagy bombalemez. Inkább korhatáros gyerekdalok gyűjteményeként lehetne jellemezni, ami időtlen. Mint a hóesés: nem azt nézed, hogy melyik pihe hova esik, hanem csak azt, hogy esik.

govinda, Bertoni

MyMusic értékelés: 6/10

Rutkai Bori és a Specko Jedno – Anticity (2013 NarRator Records)

tracklista:

1.    Csillagszüret
2.    Van egy kicsim
3.    Macskalépcső
4.    Örökölt zsebpörkölt
5.    BassBeton
6.    Lelkem lelkem
7.    Skizo
8.    Lakótelepi mantra
9.    Fehér atléták
10.    Csárli blúza
11.    Kutyával leöntött kávé
12.    Szerencsétlen pincsi
13.    Munkatanga
14.    Bonus Tango