Melankólia Rúzsa Magdi új lemezén

Rúzsa Magdi: Tizenegy | Rúzsa Magdi „Tizenegy” című új albuma a rajongóknak biztos bejön. Aki eddig nem volt oda Magdiért, az is találhat rajta jobb etűdöket, de biztosan nem fogja túl sokszor lejátszani ezt a lemezt. Miért is? Lássuk a folytatásban!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Rúzsa Magdi
kapcsolódó cikkek
- Ez egy nő világa – Zséda
- A szív, a lélek, az édesség meg a szén - The Carbonfools

Egy tehetségkutatóban feltűnt sztárhoz mindig kis fenntartással kell közeledni, hiszen egy tehetséges zenész nem ott kezdődik, hogy valaki jól tud karaokezni. Rúzsa Magdi kapcsán is lehettek hasonló aggályaink, azonban az idő elteltével úgy tűnik, hogy Magdi kinőtt ebből a szerepből és egy saját utat kezdett el járni, amelyet homogén stílus kövez.

Az eddigi tapasztalataim alapján egy nagy gond van Rúzsa Magdi albumaival: vagy rosszak a számok, vagy kifejezetten jók és meghatóak, cserébe nagyon lehangolóak. Erre a „Tizenegy” sem cáfolt rá, bár kicsit több szép, melankolikus szám szerepel rajta, mint az eddigi lemezeken. Bár attól függetlenül elég zavaró azt hallgatni például, hogy Magdi a „Viaszmadár” refrénjében azt kiabálja: „…nincs többé már, fáj…” Némi depresszió nem árt ahhoz, hogy ezt valaki élvezni tudja.

Az új album a „Nevetni Magadon”-nal és a „Szerelem’-mel lendületesen indít. Ezzel szemben az utolsó előtti helyre pozícionált „Egyszer” nem túl jó választás, a maga egyhangúságában konkrétan idegesítően bánatos. És ezen az érzésen a „Tárd ki a szíved” sem sokat enyhít. Jó esetben egy album összeállítása esetén nem az a cél, hogy a CD-lejátszó leállása után a hallgató rezignáltan zsebkendőt keressen.

Azonban a lemezre elrejtettek egy-két érdekesebb darabot is. A „Jó reggelt boldogság” egy olyan jazz dal, mely dallama elringat és a szövege is szívbemarkoló. Szerintem ez a „Tizenegy” legjobb száma. A „Csak a bolond remél” emlékeztet a Rúzsa Magdi Hobóval közös duettjére, „Bolondok hajójára”, ami mindenképp jó pont. A „Tizenegy” többi dala viszont nem hagyott túl mély benyomást.

Rúzsa Magdit hallgatva mindig arra várok, hogy ne fojtsa el a hangját, hanem engedje végre ki, hogy megremegjenek a hangfalak. Ez a „Tizenegy” esetében sem történt meg.

Anikó

A MyMusic.hu értékelése: 4/10

Rúzsa Magdolna: Tizenegy (2012.)

01. Nevetni magadon

02. Szerelem

03. Nem kelek már fel

04. Viaszmadár

05. Szabadulj el!

06. Boldogság van…

07. Csak a bolond remél

08. Fogd be és táncolj!

09. Na-na-na

10. Jó reggelt boldogság

11. Egyszer

12. Tárd ki a szíved

cimkék
- 2012, lemezkritika, Magneoton, melankólia, rúzsa magdi, tizenegy

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább