Ez egy nő világa – Zséda

Zséda: Ötödik érzék | Már a beharangozó alapján is egy igazi feminista lemezre számíthattunk, ami „rafinált csábító, szívet vonzó” és nőkről szól elsősorban nőknek, ráadásul egy összetéveszthetetlen hangú énekesnőtől, aki számos sikeres albumot tudhat maga mögött. Ez a leírás viszont még közel sem árul el mindent a szóban forgó összeállításról, lássuk tehát a részleteket!

Ne hangsúlyozzuk túl a lemez nőcisségét - ennél sokkal változatosabb anyagról van szó, amiben a már megszokott Zsédás dolgok mellett nagyon sok (pozitívan) meglepő elemet is találunk. A minőség szerencsére továbbra is központi kérdés Zsédenyi Adrienn esetében, ami a szövegekben és a hangzásban egyaránt tetten érhető. Például nem tudom, mikor találkoztam legutóbb a rafinált szóval (már a Knorr-reklámokon kívül), ami a Babaházat hallgatva rendesen belemászik az ember fülébe. De nemcsak emiatt ez az egyik slágergyanús dal (az Ágyas mézessel versengve) – az első három szám diktálta „kellemes” irányvonalba új színt visz, laza, játékos, vidám hangzása van. Kicsit hasonlít egy Nők lapja vagy Cosmo cikkre, ami olyan nőket mutat be, akik megvalósítják magukat, hangsúlyozzák nőiességüket, élvezik csáberejüket – legalábbis a felszínen. A valóságban viszont megmaradnak a biztos úton, férjhez mennek, hűségesek, de azért szeretik érezni, hogy megvan a lehetőség, a rafinéria is bennük a másik útra.

Ez a kép rögtön módosul is a Hűtlenben, bár inkább úgy tűnik, a lemez montázzsal szolgál a nagy tapasztalati kalapból, hogy mi minden történhet a nő életében, mennyi érzelmi hatás éri, és ezekre hogyan tud reagálni. A duett egyébként nem minden tekintetben volt jó ötlet: Majka és Zséda mindketten kiforrott irányt képviselnek, ezt hozzák is a dalban, viszont mindenféle közelítés nélkül, vagyis hiányzik a közösen létrehozott „új”.

További meglepetés a két átvezető dal, a Ha lennél és az Érzék. Előbbi magyaros, kicsit ráolvasás szerű, utóbbi pedig a zongorával lelassít, ráhangol a Láttam a Szerelmet metaforáira, drámai előadására. A záró tétel ugyanis egy igazi ballada, mint egy megzenésített vers, ami jól illik Zséda hangjához és persze a tematikába is, hiszen ismét a bensőséges, meghitt, egyéni dolgokra terelődik a szó. Ezért is érinti meg az embert a Tisztaszív (József Attila után szabadon): az összhangzástól kiráz a hideg, a keleties motívumok egy őszinte dalt rajzolnak ki, ami nem a világ nehézségeivel foglalkozik, hanem a lélek rendben tartására hívja fel a figyelmet. Viszont nem nyúlik olyan hosszúra, mint a Szél, ahol a végén már szükségét érezzük, hogy a refrén ismétlésének legyen egy felső határa (talán a következő médiatörvény ezt is megoldja).

Viccet félre téve, nagyon sok új színt találunk az Ötödik érzéken, például az Ágyas mézes könnyedségében vagy a Dance diszkósságában (bár ez remélhetőleg inkább csak a zenei távlatok egyszeri felvillantása marad). Egyes dalok elringatnak, másoknál viszont akaratlanul is dobolni kezd az ember lába az asztal alatt. A hangterjedelmet most is kihasználták, bár a Második felvonásban kicsit túl magasra sikerült egy-két futam, a Más világ színészies suttogása pedig inkább furcsán hat, de ezeket többnyire észre se vesszük, amikor egy fárasztó nap után érzelmi feltöltődésként merülünk el Zséda zenéjében.

Bertoni

MyMusic értékelés: 6/10

Zséda: Ötödik érzék (2012, Magneoton)

1. Legyen úgy

2. Hétköznapi Mennyország

3. Más világ

4. Babaház

5. Hűtlen (feat Majka)

6. Tisztaszív

7. Ha lennél

8. Második felvonás

9. Ágyas mézes

10. Szél

11. Lebegés

12. Dance

13. Érzék

14. Láttam a szerelmet

cimkék
- 2012, lemezkritika, szexi, újdonság!, Zséda

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább