3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 5. | Anikó, Joss Beaumont

Ákos és az uralkodó szintipop

Copyright:

Ákos: 2084 | Ákos 2012 őszén „2084” címmel adta ki legújabb albumát, amit az „Előkelő idegen” és a „Tipikus sztereó” vezetett fel. A „2084” végig magán viseli azt a stílust, ami ezeket a számokat is jellemezte. Azaz kaptunk egy elvileg szintipop CD-t, 2012-ben...

Ákos konceptlemezét néhány alapfeltevéssel kezdhetjük el hallgatni, ugyanis már a cím alapján is egyértelmű az utalás Orwellre és a Bonanza Banzai 1984 c. albumára. A most megteremtett világ, méltó utódja az előbb említett kiadványoknak. A dr. Bőzsöny Ferenc előadásában hallható bevezető szerint 2084-ben minden szép és jó, sőt még a műsor is vidám minden csatornán. Később a dalokból viszont az derül ki, hogy ez csak látszat lehet, mert igazából a világ és az emberek nagyon kiábrándultak, magányosak és szomorúak, még ha egy idealizált közegben is telik-múlik az idő.
 
A „2084”-en uralkodik a szintipop, ami nem áll rosszul Ákosnak, mégsem mondhatjuk, hogy ez az elmúlt időszak legkiemelkedőbb alkotása tőle. A kijelölt irányvonalat persze precízen követi, de nem várhatjuk, hogy ez a zenei kísérlet a szintipop reneszánszát hozza el. Különösebben virtuóz megoldásokkal sem találkozhatunk, ráadásul a 2012-es korszak mintha kissé lefelé ívelő irányt mutatna ennek a zenei műfajnak, mégha egy-két jeles képviselője hatalmas sikereket ér el a napjainkban is. (Hurts, Depeche Mode – szerk.)
 
Abban is lehet némi igazság, hogy a célközönség valamilyen mértékben a Bonanza Banzai fennállásának időszakából összeverbuválódott fiatalok, mondhatni, Ákos ezekkel a dalokkal („Előkelő idegen”, „Vén tinédzserek”) a mostani – felnőni képtelen - 40-eseket vette célba. Más kérdés, hogyha ez a viselkedés nem áll annyira jól az érintetteknek (lásd Kálloy Molnár Péter figurája az „Előkelő Idegenben”), akkor ez a stílus vajon nem infantilis-e Ákosnak? 
 
Mindazonáltal egyik szám sem rossz. De a sok esetben minimalista zene, a CD közepére már kicsit unalmassá válik. A szövegvilág tartalmas, sokféle hatással tarkított, talán a legevidensebb Orwell 1984-e.  A „Keserves fényűzés” „Te kéne legyél, aki a túlpartra átvisz” sora önkéntelenül is Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére emlékeztet, bár a merítés nem bűn...
 
A „2084” legjobb része kétségkívül a lemez vége, ezért nem is nagyon lehet túl sok negatívumot írni róla, hiszen a zenehallgatás minden esetben pozitív élménnyel zárul. A legerősebbnek az „Artisták” című dalt jeleznénk, mely szövege nagyon hatásos, és Ákos - a kereteken belül - nagyobb ügyesen játszik a zenével is. A bemondó hang után következő kicsit visszafogottabb zenei aláfestés és az ezáltal jelentősebb szerepet kapó ének még inkább növeli a dal súlyát. Ezután következik a lemondó és elmélázó „Ne keress engem”. Az utolsó két dal tényleg príma darab. 
 
Ejtsünk néhány szót a külcsínről is: a dalszövegeket tartalmazó füzetet igényes és tartalmas grafika díszíti, öröm kézbe venni. A 2084-hez jár egy DVD is, amin helyet kapott az „Előkelő idegen” és a „Tipikus sztereó” videóklipje, egy videónapló és a Szigetes koncertről egy felvétel. A koncert DVD hozza az Ákostól megszokott professzionalizmust, csodálatos képi világ jelenik meg rajta. Összességében a lemez és a DVD komplex élményt nyújt, a „2084” pedig felfogható zenei kalandozásnak. Van benne anyag...
 

 
A MyMusic értékelése: 7/10
 
Ákos – 2084 (Magneoton, 2012)
 
01. 2084
02. Veled utazom
03. Előkelő idegen
04. Táncolj velem
05. Keserves fényűzés
06. Vén tinédzserek
07. Tengermoraj
08. Tipikus sztereó
09. Megsebezve
10. A szabadság rabszolgái
11. Régi jövő
12. Artisták
13. Ne keress engem
 
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky