3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 5. | Anikó, Joss Beaumont

Ákos és az uralkodó szintipop

Copyright:

Ákos: 2084 | Ákos 2012 őszén „2084” címmel adta ki legújabb albumát, amit az „Előkelő idegen” és a „Tipikus sztereó” vezetett fel. A „2084” végig magán viseli azt a stílust, ami ezeket a számokat is jellemezte. Azaz kaptunk egy elvileg szintipop CD-t, 2012-ben...

Ákos konceptlemezét néhány alapfeltevéssel kezdhetjük el hallgatni, ugyanis már a cím alapján is egyértelmű az utalás Orwellre és a Bonanza Banzai 1984 c. albumára. A most megteremtett világ, méltó utódja az előbb említett kiadványoknak. A dr. Bőzsöny Ferenc előadásában hallható bevezető szerint 2084-ben minden szép és jó, sőt még a műsor is vidám minden csatornán. Később a dalokból viszont az derül ki, hogy ez csak látszat lehet, mert igazából a világ és az emberek nagyon kiábrándultak, magányosak és szomorúak, még ha egy idealizált közegben is telik-múlik az idő.
 
A „2084”-en uralkodik a szintipop, ami nem áll rosszul Ákosnak, mégsem mondhatjuk, hogy ez az elmúlt időszak legkiemelkedőbb alkotása tőle. A kijelölt irányvonalat persze precízen követi, de nem várhatjuk, hogy ez a zenei kísérlet a szintipop reneszánszát hozza el. Különösebben virtuóz megoldásokkal sem találkozhatunk, ráadásul a 2012-es korszak mintha kissé lefelé ívelő irányt mutatna ennek a zenei műfajnak, mégha egy-két jeles képviselője hatalmas sikereket ér el a napjainkban is. (Hurts, Depeche Mode – szerk.)
 
Abban is lehet némi igazság, hogy a célközönség valamilyen mértékben a Bonanza Banzai fennállásának időszakából összeverbuválódott fiatalok, mondhatni, Ákos ezekkel a dalokkal („Előkelő idegen”, „Vén tinédzserek”) a mostani – felnőni képtelen - 40-eseket vette célba. Más kérdés, hogyha ez a viselkedés nem áll annyira jól az érintetteknek (lásd Kálloy Molnár Péter figurája az „Előkelő Idegenben”), akkor ez a stílus vajon nem infantilis-e Ákosnak? 
 
Mindazonáltal egyik szám sem rossz. De a sok esetben minimalista zene, a CD közepére már kicsit unalmassá válik. A szövegvilág tartalmas, sokféle hatással tarkított, talán a legevidensebb Orwell 1984-e.  A „Keserves fényűzés” „Te kéne legyél, aki a túlpartra átvisz” sora önkéntelenül is Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére emlékeztet, bár a merítés nem bűn...
 
A „2084” legjobb része kétségkívül a lemez vége, ezért nem is nagyon lehet túl sok negatívumot írni róla, hiszen a zenehallgatás minden esetben pozitív élménnyel zárul. A legerősebbnek az „Artisták” című dalt jeleznénk, mely szövege nagyon hatásos, és Ákos - a kereteken belül - nagyobb ügyesen játszik a zenével is. A bemondó hang után következő kicsit visszafogottabb zenei aláfestés és az ezáltal jelentősebb szerepet kapó ének még inkább növeli a dal súlyát. Ezután következik a lemondó és elmélázó „Ne keress engem”. Az utolsó két dal tényleg príma darab. 
 
Ejtsünk néhány szót a külcsínről is: a dalszövegeket tartalmazó füzetet igényes és tartalmas grafika díszíti, öröm kézbe venni. A 2084-hez jár egy DVD is, amin helyet kapott az „Előkelő idegen” és a „Tipikus sztereó” videóklipje, egy videónapló és a Szigetes koncertről egy felvétel. A koncert DVD hozza az Ákostól megszokott professzionalizmust, csodálatos képi világ jelenik meg rajta. Összességében a lemez és a DVD komplex élményt nyújt, a „2084” pedig felfogható zenei kalandozásnak. Van benne anyag...
 

 
A MyMusic értékelése: 7/10
 
Ákos – 2084 (Magneoton, 2012)
 
01. 2084
02. Veled utazom
03. Előkelő idegen
04. Táncolj velem
05. Keserves fényűzés
06. Vén tinédzserek
07. Tengermoraj
08. Tipikus sztereó
09. Megsebezve
10. A szabadság rabszolgái
11. Régi jövő
12. Artisták
13. Ne keress engem
 
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky