Noha a 2011-es magyar év végi összegző listákon csak elvétve lehetett találkozni a Bajdázó nevével, mégis az év vége felé megjelent Lekapcsolom a villanyt a fejemben c. albumuk (ingyenesen letölthető a zenekar oldaláról) rengeteg meglepetést és kellemes pillanatot tartogat a hallgató számára.
A Bajdázó zenéjének,a zene hangulatának összefoglalására a legjobban talán a zenekar saját költői képekben gazdag irománya a legalkalmasabb: „Egy virágzó bodzabokor illata. Pipacsos mezőn kanyargó dűlőút. A bükkös templomi homályából kakukk szól. Elhullott állatok hófehér csontjai az avarban. Odébb egy hegy, kirabolva, megsebezve. Régenvolt arcok a forrás mozdulatlan víztükrén. A völgyben harang szól. Aztán a felhők, a felhők. Helyben vagyunk. A Börzsöny az ország legnagyobb összefüggő lakatlan területe. Ami azt is jelenti, hogy itt él a legtöbb tündér. Ének, gitár, furulya, kanna, cin, hangszőnyeg. A hóesés mint hangszer. Börzsönyizene. Zenebörzsöny.” Az album hallgatása közben gyakran érezni a „börzsönyizene” elszigeteltségét, minimalizmusát és a természet közeliségét. A Börzsöny és a természet csodálata, a nyugalom és a csend köré építkezik a Bajdázó zenéje. Visszafogott, minimalista és általában repetitív percussion vezeti a dalok többségét, ami ugyanígy igaz a gitárokra is. Gyakran egy szépen felépített gitártémára építkezik a dalszerkezet, amit „a hóesés mint hangszer”, azaz Győrffy Ákos elektronikus hangszőnyege fest alá. A magyar népzenei hatások elsősorban Mile Zsigmond szövegeiben és énekében érződnek igazán. Gyakran szürrealista és erős képek ezek: „Karod lombjában ringatsz/ Elaltatsz, belémalvadsz/Engem úgy veszel körül…/Ahogy anyám egyedül” vagy a kissé jazzes Tenyértérkép c. számban „Az a felhő az a legszebb/ Éppen olyan, mint a lelked / S az országút abba a felhőbe fut”. Az albumkezdő Lekapcsolom a villanyt a fejemben c. dal szépen felvezeti az album következő körülbelül egy óráját, ami ennek a dalnak a szellemiségében telik.
Olyan ez, mint egy téma módszeres kibontása illetve annak variációi. A dalok sora néha meg-megpihen egy instrumentális meditálásban (Madárral, Árkádiai kör,Erdeizene), ami gyakran természeti hangok, madárcsicsergés, vízcsobogás és egy-egy gitár vezérmotívumával kellemes, hipnotikus állapotba viszi el a hallgatót, majd a meditatív ábrándozás után folytatódik tovább a kirándulás a Börzsönyben. A dalok hangszerelése az abszolút hagyományosnak mondható folk-rock keretein belül marad. Eszünkbe juthat azonban olyan amerikai poszt-rock, folk illetve úgymond freak-folk együttesek nevei, mint a Six Organs of Admittance, Fleet Foxes, Iron & Wine esetleg Devendra Banhart. Mindez nem véletlen, hiszen ezek a zenekarok is hűen természet közeli és természetességet, a folk egyszerűségét hirdető zenekarok. Az előző felsorolásból leginkább a Six Organs of Admittance hasonlóságát emelném ki: az amerikai folkhoz és pszichedéliához erősen köthető de ugyanakkor meglehetősen minimalista és keleti hatásokkal is bíró zenéje ugyanis jó párhuzamot vonhat a Bajdázó ”börzsönyizenéjével”. A Bajdázó új albumával nagyon jó érzékkel keveri a nyugati pszichedelikusnak mondható folkos gitárzenét, az elektronikát a magyar népzenével és minimalizmussal, ami a mai magyar zene egyik kuriózumává teszi őket. Nyugodt szívvel ajánlhatom minden nyugalmas utazásra, természetre vagy akár kirándulásra vágyó hallgatónak ezt a briliáns albumot.
MyMusic értékelés: 9/10
Bajdázó – Lekapcsolom a villanyt a fejemben (2011)
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Seguir
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Seguir
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Seguir
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Seguir
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Seguir