Az idegen és a tehén harca - Spacesh!t

Spacesh!t: Plan At Earth | A 2004-ben Pécsett alakult együttes immár új énekessel Budapesten folytatja karrierjét. Pszichedelikus-electro-rock műfajban zenélnek, jelenleg lemezbemutató koncertsorozatot tartanak, aminek keretében december 23-án „hazai” közönségüket is újra meglátogatják.

Az utóbbi időben egyre több magyar együttes választ angol nevet, egyesek pedig eleve angolul írják a dalaikat. E mellett a megoldás mellett döntött a Spacesh!t is – a banda neve szabad fordításban „űrkaki”-t jelent a mostanában igen divatos karakterhasználattal (vagyis i=!) kiegészítve. Első lemezük (al)címe meglehetősen szürrealisztikus: az idegen és a tehén harca szerepel benne.

A témával harmonizál az első néhány dal dominánsan electro-hangzása, amit akár divatos retro-elemnek is felfoghatunk. Az első számot (My brother’s gone to shine) néhányan már rádióslágernek tekintik, hiszen az MR2 Petőfin többször hallhattuk még a hivatalos lemezbemutató előtt. A Brooklyn Bounce-os beütés az első öt, majd a kilencedik dalra jellemző inkább, amik meglepő hangeffektekkel, DJ-megoldásokkal és vicces (legalábbis nekem a Robohuman /Robotember az) témákkal dolgoznak. Ezek közül nekem a Freefall (Szabadesés) tetszett a legjobban – nem hittem, hogy ebben a stílusban ilyen szépet lehet alkotni.

Az album második fele már inkább a hagyományos rock-ra emlékeztet, valamivel közelebb áll hozzám. A Huhu song ügyesen rájátszik a terjedő „húgató”-s nótákra, és talán képletesen ide rejtették azt a bizonyos tehenet is  A Hello is pörgősebb, bár a szövegre elég nehéz figyelni, inkább csak a kiugró szavak ragadnak meg, mint a hello, I know, sorry. A nyolcadik dal (I really should have tightened that screw) újra szürrealisztikus témába kalandozik, de a hatás (nem tudom jobban megragadni, mint) nagyon szép. A záró dal (Revue dancer) teljesen vegyessé teszi számomra az összképet, de nem rossz értelemben. A gitár és az énekhang a szél süvítésével egészül ki, és az egészet úgy képzelem, mint egy sétát a Holdon, vagy akár lehetne a túlvilágon is. Ha az eddigiekben nem tűnt volna ki, most kétségtelenné válik, hogy Gergő nagyon jól énekel.

Annak ellenére, hogy az első szám után teljesen másra számítottam, a végére megszerettem ezt az összeállítást, amiben bizonyára a dalok sorrendjének és a pszihedeilkus, electro és rock elemek váltogatásának is fontos szerepe van, tehát a kompozícióhoz is csak gratulálni tudok.

Bertoni

MyMusic értékelés: 8/10

Spacesh!t: Plan At Earth / Watch For The Fight Scene Between The Alien And The Cow (DDK, 2011)

Tracklista:

01 My brother’s gone to shine

02 DCND

03 Happiness

04 Robohuman

05 Freefall

06 Huhu song

07 Hello

08 I really should have tightened that screw

09 Do the world

10 Revue dancer

cimkék
- 2011, lemezkritika, SPACESH!T

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább