Kiscsillag: Néniket a Bácsiknak | November 4-én megjelent a Kiscsillag harmadik lemeze: a Néniket a Bácsiknak. Ha nagyon rá akarunk erőltetni egy témát, akkor a szerelmet járja körül. Persze ezen az albumon az adott érzelem kapcsán nem kell rózsaszín ködfelhőkben úszó nyálas romantikától tartanunk. Azaz: „Menjünk hátra, térdeljé’ le...hiszen a szerelem jó.”
2011. november 4-én kezünkben tarthattuk Lovasi András zenekarának, a Kiscsillagnak új lemezét. A koncertre járó közönség a dalok felét már ismerheti, ezekről összességében is elmondható, hogy erős számok, de az eddig még nem játszott darabok sem okoznak csalódást. Nézzünk meg közelebbről néhány pontot a Néniket a Bácsikról!
Nagy öröm, hogy a „Holding”, népszerűbb nevén a „bazd, meg szívem” mostmár az albumon is fellelhető, mivel ennek a keletkezése még a Kiscsillag alakulása környékére datálható.
A "Megjöttünk a nőkért" a kezdőszám, és a lemezt is ezzel harangozták be, már nyár közepe óta a koncerteken is nyitószámként szerepelt. Rátgéber László felbukkanása a Kiscsillag életében rutinos esemény, ebben a dalban Rátgéberre simán rábiggyeszthető a sztár címke.
Rövid bemutatkozással indít az album: a fénylő testű 4 zenész Magyarországról megjött a nőkért.
A "Szirmok" keserédes szövege és keményebb dallamvilága nagyon jó összképet alkot, nekem régóta a kedvencem. Az emós himnusz, a "Bánat" is azt a szemszöget erősíti, ami tipikusan jellemző a Kiscsillagra, pl. „ott van egy szép lány, tuti bánatos”.
Az „Igen, Uram” akár egy rendhagyó ima is lehetne, bár a dal vége lehet, hogy túlságosan lázadóra sikerült. Na és az meg biztos, hogy a templomokban nem sokán fogják mormolni a sorokat.
A „Gyors autóval”-lal - mikor először hallottam - nem szimpatizáltam annyira. De most a lemezen az egyik favoritom lett, mert egy olyan road-movie-szerű szám, aminek a végén szinte már vártam a csattanót.
A „Kit simogasson” mondatait, képeit egy-egy balatoni nyaralás során mindenki tapasztalhatta már. Itt leginkább a szöveg vág oda rendesen. Nosztalgikus poén ez a javából! A lángososnál sörért előttem sorban álló szőrös hátú, fecskében tündöklő, türelmetlen családapát szinte látom is.
A „Nagy, nehéz” olyan, mint a címe. Elszállós, ami kellően kiábrándult: „Egy tartalmas vers az életről annyi mindent tartalmaz. És a végén mindenki körbeállt, fogta és lepisálta a tüzet”.
Az „Elég a maradék” hangulatában és hangzásában vezeti fel a zárást, a Sirályt, amit már egy éve ismerhetünk. Talán ez az egyetlen rendes lassú dal, de ennek ellenére illő befejezése az albumnak.
Leginkább középtempós vagy gyors dalok futnak a Néniket a Bácsiknak albumon. Zeneileg egészen üdítő, lelkes és megkapó elegyet kapunk, ahol a vokálok meghatározóak.
A szövegekre általánosan igaz, hogy felszínesen hallgatva valami tingli-tangli, aztán ha jól fülelünk, több igazságot is kapunk az életről, mint amit valaha tudni akartunk. Például, hogy „Rugdalózhatnál, dobálhatnád magad, ordibálhatnál, hogy: Nem késő! De késő...” Lehet, hogy „tényleg csak pár centire vagyunk a semmitől”?!
Anikó
MyMusic.hu értékelés: 8/10
Kiscsillag: Néniket a Bácsiknak (Megadó Kiadó, 2011)
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Seguir
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Seguir
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Seguir
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Seguir
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Seguir