Shop

Ajánld e-mailben

3422 zenekar 12339 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2011. szeptember 6. | Anikó, -gabriella-

Pluto és a Nevem Senki

Pluto: Nevem Senki | A Pluto negyedik albumával, a Nevem senkivel elérkezett egy mérföldkőhöz, ami után már csak a szélesebb rétegek meghódítása következhet. A lemez olyan alter-pop anyag, amiben igen kevés kivetnivalót találhatunk. Sőt, meg merjük kockáztatni, hogy a stílus egyik legjobb 2011-es lemezével van dolgunk.

Nemes Andrást, a Pluto frontemberét a Biorobot nevű formációból is ismerhetjük, ahol a hiperkarmás Bérczesi Róberttel zenél együtt. Így akaratlanul is a hiperkarmára asszociálhatunk a Pluto új lemezével, a Nevem senkivel való ismerkedés közben. Például a Hóember esetén nagyon erősen átütnek a hasonlóságok. De azt is kiderül, hogy úgy tűnik, senki sem tud olyan gyorsan hadarni, mint Bérczesi Robi. A dal egyébként a közelmúltban meghódította a rádiókat is, így igen sokszor találkozhatunk vele. Tény, hogy a lemez egyik legslágeresebb száma, ám nehéz rájönni, tulajdonképpen miről is szól.

Ennek ellenére szövegek is sokkal egyértelműbbek és könnyebben értelmezhetőbbek. Összességében is igaz rá, hogy a lemez súlya sokkal légiesebb. De hagyjuk is a hiperkarmás párhuzamokat! A Nemes András által írt dalok szintén a líraibb hagyományokat viszi tovább, tehát ebben sem különbözik olyan nagyban az egyéb alternatív zenekaroktól.

Viszont, a Pluto olyan albumot rakott le elénk, ami egyrészről kiérdemli az alter jelzőt, másrészt igazából minőségi pop egyvelegről van szó. Ezt az ideális arányt elég nehéz eltalálni, de itt nem ütközünk ebbe a problémába. Az album javarészt középtempós-gyors dalokat vonultat fel, ezek egytől-egyik jó számok, de koncentrálni kell ahhoz, hogy ne mosódjon egybe az egész.

A Ne zavard (csak játszik) és a Mások könnyei kilóg egy kicsit ebből a sorból, a lassú számok listáját gyarapítja. Mind a kettő szívtépő gondolatokat fogalmaz meg. Nekem ez az utóbbi lett a kedvencem az albumról. Ezt ajánlanánk következő kislemeznek.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha a zenei háttér időnként csak a szükséges rossz lenne, legalábbis a zenekarnak nem ebben van az erőssége. Időnként fel se nagyon figyeltem az aktuális dallamokra. Kivéve a Senkiföldjént, mert ennek a zenei témája nagyon emlékeztet a Quimby Fekete L’amour-jára, vagy adott esetben az Erik Sumo egyik random számára.

A vokál végig fontos szerepet kap. Ritkán hallani olyan magyar produkciót, ami felismeri ennek a jelentőségét, és azt, hogy egy-egy vokál szólam mennyit dobhat a számokon. Mégis az az érzésem, hogy teljesen felesleges volt alkalmazni, ugyanis Nemes András hangja önállóan is megállta volna a helyét a lemezen. Ezzel talán csak azt szerették volna bizonyítani, hogy profi körülmények között ilyet is tudnak.

A Péterfy Boris Nagy Szívbűvölő Borival és nélküle is felkerült az albumra, erről a dalról felesleges is mást mondani, hiszen azt hiszem, mindenki ismeri. Azért a Boris verzió jóval jobb és ez nem csak a hangjának köszönhető, hanem kicsit olyan, mintha azzal többet foglalkoztak volna. A rádiók egyértelműen, de a zenekar is.

A másik nagy kedvenc a Szerelem a tajgán című dal, ami a bónusztrack előtt található. Záró számként is tökéletes, ám a szövegre is érdemes odafigyelni.

A Pluto a Nevem senkivel betörhet a „nagy alter” zenekarok közé. Ennek a lemeznek hála, jövőre könnyen megeshet, hogy a fesztiválok főműsoridejében fognak fellépni. Elég szomorú, hogy egyelőre senki nem meri bevállalni, hogy ne előzenekarként hívják meg őket.

A Nevem Senki legnagyobb előnye, hogy a helyenként fellelhető hasonlóságok ellenére képes egyedi hangot képviselni az alter zenei világban. Ami igencsak ritkaság… A hosszú útkeresés után, végre irányban vannak!

MyMusic értékelés: 9/10

Tracklist:

Pluto: Nevem Senki (Narrator Records, 2011)

1. Szemtől szembe

2. Gyufaláng

3. Hóember

4. Szálloda a Holdon

5. Neked írom

6. Ne zavard (csak játszik)

7. Egyszeregy

8. Szívbűvölő

9. Mások könnyei

10. Senkiföldjén

11. Kipkop

12. Szerelem a tajgán

13. A Nagy Szívbűvölő (feat. Péretfy Bori)

Anikó, -gabriella-

cimkék
- lemez, Nemes András, Pluto, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább