Még a bugyi is lecsusszan - Compact Disco

Egy év eltelt, és ím, végre megszületett a második gyermek. Szebb, lendületesebb, összeszedettebb, mint az első. A Compact Disco új albuma hallatán még a legádázabb elektro ellenző szíve is meglágyulhat.

Ezt nemcsak azért írom, mert elfogult vagyok. Na jó, az is, de megmaradva az objektivitás igencsak képlékeny talaján, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az új Compact Disco lemez nemes egyszerűséggel megfogalmazva: fasza. Ezt egy mellettem punnyadó törpenyúl is tanúsíthatja, aki szinte végig extázisban hallgatta Walkó Csaba delejező baritonját, azt pedig már többen megállapították, hogy felettébb kifinomult ízlésű élőlényről van szó. A Feel the Rain teszten tökéletesen vizsgázott a kísérleti nyúl. Érdeklődve emelgette a fejét, majd a mostanság oly menő dubstep betét hallatán lenyomott pár kört a franciágyon. A balladisztikus Fly With You és az I Feel Love alatt pedig simán ki lehetett olvasni a szemeiből, hogy egy baknyúlra vágyik. A Feel the Rain amúgy nem véletlenül lett a lemez elsőszámú slágere. Ha más kromoszómákkal rendelkeznék, azt is írhatnám, hogy a reakció erekció, de jelen esetben be kell érnem azzal, hogy a talpamon eleddig nem létező szőrszálak is felálltak a libabőrtől.

Nem kívánok minden számról ódákat zengeni, mert a végén még felmerül a gyanú, hogy fizetett reklámblokkunkat olvasták, de hát, mit csináljon a szegény újságíró, ha a legnagyobb igyekezete ellenére sem képes fikázni, pusztán azért, mert nincs mit. Okés, ha nagyon akarok a kákán csomót keresni, akkor megjegyezhetem, hogy a lemez néhol kicsit egysíkú, és ha nem figyel rendesen az ember, fel sem tűnik, hogy a lemezjátszó már egy másik számra ugrott. Illetve a Depeche Mode hatások itt-ott erősen hangsúlyosak, például a Part of You-ban. Bár ezt nem nevezném hibának, valószínű ez egy direkt döntés volt. A Nine Inch Nails is ellőtte anno a DM poént a With Teeth-en.

Konklúzió: Walkóék, akárhogy is nézzük, tényleg egy jóval összeszedettebb lemezt raktak le a magyar popipar amúgy kissé posványos asztalára. Kifinomultabb, táncolhatóbb, mint a Stereoid, Csaba is jóval bátrabban kiengedi a hangját, ami mindenképp a lemez előnyére válik, akárcsak a több basszus.

Ennyit a hivatalosnak tűnő végszóról. Most pedig tessenek meghallgatni a lemezt: kellő mennyiségű hallgatás után jobban megmozgatja a popsiizmokat, mint Rubint Réka, sőt még a sörhasat és a narancsbőrt is eltünteti.

MyMusic értékelés: 9/10

Compact Disco: II. (CLS Records, 2011)

1. Always On My Mind

2. Beautiful Day

3. Feel The Rain

4. Fly With You

5. I Feel Love

6. I’m Gonna Get You

7. Going To Forget

8. One More day

9. A Part Of You

10. Leave It Up To Me

Drakulady

cimkék
- Compact Disco, elektro, lemezkritika, pop, Walkó Csaba

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább