Megvizsgált, aztán visszahozott a Földre... Psycho Mutants
Psycho Mutants: Tango With Me | A Psycho Mutants-nak már rég egy FBI laborban lenne a helye. Tudósok hada kellene, hogy vizsgálja a zöld fejüket, mert tuti az van nekik az emberi álarcok mögött. A zenéjük, olyan, mint valami harmadik típusú találkozás. Az új lemezük a Tango With Me elrabolt, megvizsgált, aztán visszahozott a Földre, de már nem vagyok ugyanaz az ember, aki voltam...
2005-ben Pécsett Victor Frankenstein újabb szörnyet teremtett. Keresztezte Johnny Casht és Draculát, ebből született meg a Psycho Mutants. Klasszikus rock felállás (dob, basszus, gitár) van megtámogatva tangóharmonikával és trombitával. A zenekar saját bevallása szerint psychedelic-western swinget (mi van???) játszik, de ők se tudják pontosan behatárolni zenéjüket. Nemrég jelent meg második lemezük, a Tango With Me.
Miközben hallgattam a zenét végig arra gondoltam, hogy Tarantino vagy Guy Ritchie bulijában vagyok, ahova nem hívtak meg - mert tudják, hogy ez nem az én zenei világom - de azért jól érzem magam. Soha nem halottam ehhez fogható zenét. Az ének emlékeztet Leonard Cohenre és Tom Waitsre. A zenében pedig felfedezhető a swing, a rockabilly és a country.
Én ezt a fajta muzsikát: életérzés-zenének hívom. Minden dalból árad az, hogy az életet akarták kiírni magukból. Különösen igaz ez a Pony Taler című nótára, amikor Karnics Zoltán (ének) elkezd könnyedén fütyülni. Na, az kurva jó. A Raw és a Seize You akár két német gránát is lehetne, bár ezek a dalok nem a puskaportól, hanem az energiától robbannak. A címadó nóta a Tango With Me pont az, amire a cím utal. A klasszikus tangó ritmusára írták a számot. A dalban van egy pár francia kifejezés is, amitől én többet vártam. Ehhez a zenéhez szerintem illene sokkal több Je t'aime. A Visio non the Macsek olyan, mintha visszafelé játszanánk egy amúgy is rossz lemezt. Ez a szám szólhat a pokol liftjében. A Sleep Baby című számnál, ha az ember vár 3 percet, hallhat egy eldugott tracket, amit én jobban eldugtam volna (mondjuk a fiókom aljára). Felgyorsítva játszanak egy dalt, mindenki eldöntheti, hogy vicces-e.
A Psycho Mutants igazi koncertzenekar, az album nem adja vissza azt, amit az élő produkció nyújt. Szóval, ha egy kicsit is tetszik a lemez, érdemes ellátogatni egy bulijukra.
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább