Dubioza Kolektiv: Wild Wild East | Most a világzene egyik legígéretesebb zenekara, a Dubioza Kolektiv új albumát, a Wild Wild East-et hallgattuk meg. Eközben időnként teljesen elfelejtettem, hogy kritikát kellene róla írnom, mert egyszerűen csak élveztem ezt az üdítően friss albumot.
A boszniai zenekar új albumával, a Wild Wild East-tel nemzetközi sikereket ért el.
A Dubioza Kolektiv 2003-ban a Gluho doba Against Def Age és az Ornamenti zenekarokból alakult, első lemezük a 2004-es Dubioza Kolektiv volt. Habár az elmúlt években aktív időszakot éltek meg, a 2011-es Wild Wild East hozta meg számukra a nemzetközi elismerést. Habár világzenei címkével bélyegezhetjük meg őket, ez az album sokkal több, mint egy átlag világzenei cucc. Leginkább dub, raggae és rock elemeket vegyítenek. Sok esetben a világzene nem foglalkozik a modern hatásokkal, ez azonban nem igaz a Dubioza Kolektivra, és talán pont emiatt annyira jó a Wild Wild East.
A banda a szövegeiben a béke és tolerancia pártján áll, és harcol a szélsőségek ellen, valamint elítéli azt a folyamatot, ami a Jugoszláv háborút okozta. A lemezt hallgatva is megüti a fülünket egy-egy olyan kifejezés, mint az Európai Parlament, Berlusconi vagy a kormány.
Így könnyen következtethetünk arra, hogy a szövegvilág nem a könnyen emészthető szerelem-vágy-szakítás háromszöget járja be, hanem sokkal komolyabb témákból merít.
Az ébresztéssel kezd („Wake up”) és a „’90 Surprise”-zal zár az album: ez a keret pedig meggyőz mindenkit arról, hogy a lemezt ismét végig kell hallgatni (többször is). Mert olyan zenei utazásra visz el, amit érdemes megtapasztalni. Például a „Eurosong” – némi politikai felhanggal és rendszerkritikai szemlélettel – az Eurovíziós Fesztivál világába cipel el. Az „USA” c. dalban elhangzik, hogy „Boszniából jöttem, vigyél el Amerikába” és az is, hogy „minden ígéret üres szóvá válik”.
Igazából lehetetlen leszakadni a Wild Wild East-ről, annyira profi CD. Tökéletesen vegyíti a zenei stílusokat. Ez az a zene, amire egy koncerten konkrétan meg lehet őrülni, és garantáltan feledhetetlen élményt tartogat.
Ha valakinek megjött a kedve a Dubioza Kolektiv bulijához, most nem is kell sokat várnia erre, mert a zenekar november 19-én az A38 Hajón fog fellépni! Tehát: „Move Ya”!
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer