Nyúvéves posztpánkos limonádé – I am From Barcelona
I’m From Barcelona: Forever Today | Az I’m From Barcelona jelenlegi 27 tagjával a legnagyobb svéd nemzetiségű zenekar. Legújabb lemezük a Forever Today, 2011 áprilisában jelent meg, mely lemez vidám kedélyességével és pozitív hanghordozásával remek szezonális ajánlat lehet azoknak, akik valami könnyűre vágynak, és akik kedvelik a skandináv harmóniákat és a lezser nyúvéves posztpánkos lájvrockot.
A lemez felvételei Göteborgban készültek két turnusban, hiszen ennyi taggal gyaníthatóan így célravezető a munka. A korong hangulatilag egységes, a vidám napsütés és a bugyuta tökfejű mosolygás mellett kampányol. A dalok instrumentális és vokális szinten hasonlóan épülnek fel, amit persze nyugodtan tekinthetünk a zenekar saját védjegyének is. Azonban tény, hogy láttunk és hallottunk már sok ilyet és ez a kiadvány sem mutat sok újat a még műfajon belül sem. A zenekar egyedisége és a közvetíteni szándékolt pozitív tartalom és üzenet persze értékelendő egy ilyen érzelmileg elszigetelt korban. De sajnos maradandót nem hagy maga után a csapat. A kusza energiaáramlások, a sztenderd ritmusok és gitárok, a szokványos énekek, és a korong homogenitása némileg a szétszórtság érzetét kelti a hallgatóban, akinek könnyedén támadhat olyasfajta érzete, hogy egy középiskolás garázszenekar próbáját hallgatja a rossz akusztikájú tornateremben. És olykor még a mikrofon is begerjed.
A lemez leginkább a rockpop és az indie stílusok keveréke, azonban e műfajokon belül van említésre érdemesebb is, ami zeneileg minden bizonnyal valódibb élményt jelenthetne. A Forever Today címadó dala a lemez utolsó nótája, és mint címadó dal ez is egyé olvad az eddigi középszerűséggel, és remekül illeszkedik az eddig megszokott tinglitangli hangulathoz. A gitárok és a harmóniák egy romantikus tini vígjátékba illőek, remekül passzolnának a Narancsvidékbe.
De, hogy némi plusz is kerüljön a srácok számlájára, a kedves és játékos szellemiség, a könnyed hangvétel és a pozitív üzenet közvetítése mindenképpen értékelendő, és az is tény, hogy hallottunk már ennél rosszabbat is, nem is olyan borzasztó ez. Ellenben mindamellett, hogy élőben rögzített élőzenéről van szó, a lemez a hangzás tekintetében hagy némi kívánnivalót maga után.
Némileg elkapkodott, egysíkú kedves ki tucatmunka ez, ami olykor jól eshet a nyári melegben, mint egy hűs limonádé.
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább