3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. április 20. | Drakulady

Legalább röhögtünk egy jót - Varg

Copyright:

Farkasok, norvég tájak, mindezt egy német pogány metal bandától. Nem kell megijedni, a jelenlegi katyvaszt a Varg nevű banda produkálta új lemezével a Wolfskulttal, mellyel ugyan a sötét erők megidézése nem sikerült maradéktalanul, de legalább röhögünk egy jót.

Eleve van abban valami röhejes, ha egy banda a 2000-es éves után képes a Varg nevet felvenni. Értem én, hogy a pogány stílhez illik valami nyers és könnyen megnevezhető név, mely egyben egy főhajtás is lehet a Mesterhez, Varg Vikerneshez is, mindenesetre egy dolgot nem szabad tenni a Varg legújabb albumával: komolyan venni. Mindez nyilvánvalóvá válik, ha csak egy pillantást teszünk a borítóra.

A becses szerzemény a Wolfskult (muhahah) címet kapta, és olyan pazar gyöngyszemeket szerepelnek rajta, mint a „Mi vagyunk a farkasok”, „Főnix” vagy éppen a „Tűzvihar”. Mindez persze jobban hangzik eredeti nyelven, elvégre egy német, pogány black bandáról van szó, bár valószínű ők is röhögtek egy sort a stúdióban, mikor a névadásra került a sor.

Alapvetően nem lenne baj a lemezzel. Hozza a szokásos kliséket. Népi motívumok, kellemes vokál, a norvég vadont megidéző atmoszféra. A baj csak az, hogy mostanság a pogány vonalat legalább annyira menő vinni, mint az italo discot. Hiába alkot egységet a lemez, az embernek inkább nevetni támad kedve, mintsem szőrmementében és ostorral körbefutni a Városligetet, annyira áthatja az északi szellem az áprilisi kánikulában.

A lemez nagy erénye, hogy nem túl hosszú. Mindenképp pár üveg sör benyakalása után javasolt a meghallgatása, mikor az ember már egy Korpiklaani-t is képes arcpironkodás nélkül belökni a lemezjátszóba, anélkül, hogy attól parázna, hogy a haverok kiröhögnék az asztal körül. Ekkor aztán jöhetnek a nagy cikis vallomások, hogy 15 évesen a Lacinak a Dimmu Borgir volt a kedvence, és még mindig akad olyan pillanatnyi elmezavar az életében, mikor meghallgatja a Puritaniat, míg a Gábor bevallja, hogy két Cradle of Filth pólója is van, de megesküszik rá, hogy csak alvásra használja.

No, erre jó a Wolfskult. Nosztalgiázós háttérzenének, örök gyerekeknek, vagy éppen azon fiataloknak, akiknek még nem állt módjukban meglovagolniuk a 90-es évek sötét hullámait, és kénytelenek azt most pótolni az unokatesó elnyűtt Mayhem pólójával és sufnis felkartetkóval.

MyMusic értékelés: 4/10

Varg: Wolfskult (Noiseart, 2011)

Tracklist:
1. Jagd
2. Wir sind die Wölfe
3. Schwertzeit
4. Wolfskult
5. Naglfar
6. Glorreiche Tage
7. Phönix
8. Blutdienst III
9. Sehnsucht
10. Glutsturm

Drakulady

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky