Legalább röhögtünk egy jót - Varg

Farkasok, norvég tájak, mindezt egy német pogány metal bandától. Nem kell megijedni, a jelenlegi katyvaszt a Varg nevű banda produkálta új lemezével a Wolfskulttal, mellyel ugyan a sötét erők megidézése nem sikerült maradéktalanul, de legalább röhögünk egy jót.

Eleve van abban valami röhejes, ha egy banda a 2000-es éves után képes a Varg nevet felvenni. Értem én, hogy a pogány stílhez illik valami nyers és könnyen megnevezhető név, mely egyben egy főhajtás is lehet a Mesterhez, Varg Vikerneshez is, mindenesetre egy dolgot nem szabad tenni a Varg legújabb albumával: komolyan venni. Mindez nyilvánvalóvá válik, ha csak egy pillantást teszünk a borítóra.

A becses szerzemény a Wolfskult (muhahah) címet kapta, és olyan pazar gyöngyszemeket szerepelnek rajta, mint a „Mi vagyunk a farkasok”, „Főnix” vagy éppen a „Tűzvihar”. Mindez persze jobban hangzik eredeti nyelven, elvégre egy német, pogány black bandáról van szó, bár valószínű ők is röhögtek egy sort a stúdióban, mikor a névadásra került a sor.

Alapvetően nem lenne baj a lemezzel. Hozza a szokásos kliséket. Népi motívumok, kellemes vokál, a norvég vadont megidéző atmoszféra. A baj csak az, hogy mostanság a pogány vonalat legalább annyira menő vinni, mint az italo discot. Hiába alkot egységet a lemez, az embernek inkább nevetni támad kedve, mintsem szőrmementében és ostorral körbefutni a Városligetet, annyira áthatja az északi szellem az áprilisi kánikulában.

A lemez nagy erénye, hogy nem túl hosszú. Mindenképp pár üveg sör benyakalása után javasolt a meghallgatása, mikor az ember már egy Korpiklaani-t is képes arcpironkodás nélkül belökni a lemezjátszóba, anélkül, hogy attól parázna, hogy a haverok kiröhögnék az asztal körül. Ekkor aztán jöhetnek a nagy cikis vallomások, hogy 15 évesen a Lacinak a Dimmu Borgir volt a kedvence, és még mindig akad olyan pillanatnyi elmezavar az életében, mikor meghallgatja a Puritaniat, míg a Gábor bevallja, hogy két Cradle of Filth pólója is van, de megesküszik rá, hogy csak alvásra használja.

No, erre jó a Wolfskult. Nosztalgiázós háttérzenének, örök gyerekeknek, vagy éppen azon fiataloknak, akiknek még nem állt módjukban meglovagolniuk a 90-es évek sötét hullámait, és kénytelenek azt most pótolni az unokatesó elnyűtt Mayhem pólójával és sufnis felkartetkóval.

MyMusic értékelés: 4/10

Varg: Wolfskult (Noiseart, 2011)

Tracklist:
1. Jagd
2. Wir sind die Wölfe
3. Schwertzeit
4. Wolfskult
5. Naglfar
6. Glorreiche Tage
7. Phönix
8. Blutdienst III
9. Sehnsucht
10. Glutsturm

Drakulady

cimkék
- ezmiez?, lemezkritika, metál, norvég, Varg

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább